|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Fájdalmasan kék az égbolt,
ő sem bírja a Napot,
ott ahol még egyszer lég' volt
és szikráztak a csillagok, |
|
 V
Vidámnak akartál ma látszani,
Mosolyodtól fel is vidult a kórház…
Csak mi aggódtunk Érted egyre jobban…
Várunk haza, |
|
 Sz
Ó te álom, kósza, vad,
műszivárvány, csalfa vagy,
rózsaszín és zöld remény,
bomló bimbó kezdemény.
|
|
 Sz
Rebbenő szempilláid alól
Szemedben könnyek csillognak.
Fájdalom és öröm szikrákat szór
Fények és árnyak között szálló érzések
|
|
 Sz
Ráfeküdt a Nap a szemközti dombcsúcsra,
lángoló szemeit bágyadtan behúnyta... -
álmában azonban könnycseppje legördült,
mi vállamra esett, míg néztem... ég dördült.
|
|
 Sz
Anyám haja búzamezők szőkesége
Bedagasztotta élete kenyerébe
Dús vetésinek kalászba szökkent nyara
Betevő falat, kenyér lett diadala
|
|
 Sz
Féltelek világ zajától,
féltelek rosszabb élet
bajától.
|
|
 Sz
Arannyal, gyémánttal
volt tele a lelkem,
amikor eljöttél
és megöleltél szerelmem.
|
|
 Sz
Szerethetek-e még, önfeledten lágyan,
csókolhatok, ölelhetek-e az éjszakában?
Kitől kérdezzem a vágyból mikor elég,
a szív nem válaszol,, dobogjon e még.
|
|
 Sz
Csend ült a Nap peremére,
talán bizony jókedvében...
Sokáig csak játszadozott,
esőcseppnyi álmán fodor.
|
|
 Sz
Tóparton lakom,
ablakomból a látvány
gyönyörködtető.
|
|
 Sz
Palóc ország, palóc táj,
gyönyörű szép kultúrtáj.
Palóc ország, palóc táj,
legelésző birkanyáj.
|
|
 Sz
Forrón és melegen süt a nap
Izzadság csurog rajtam
Álldogálok egy tóparton
Hallom a békák hangos énekét,
|
|
 V
A kint, a bent, a fönt, a lent,
szétszakadt, aztán összement,
és körbejárta, mint a vak,
az idő ernyője alatt, |
|
 V
Mennyi növény, mind virágzik,
Könnyű szellőben hullámzik,
Földig hajolnak árnyékban,
Isten-dicséret van abban.
|
|
 V
Érzelmek nélküli vad világ,
mindenki rohan a dolgára,
Te halld meg, ha valaki kiált
sír, sőt zokog, ne hagyd magára! |
|
 V
A lelkem mennyire erős,
Hogy bír ilyen nyomást:
Közelgő léptei neszét,
Ajtó-feltárulást! |
|
 V
A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt,
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt…
Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg,
Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg…
|
|
 V
Furcsa, fekete férgek
ellepték a vidéket.
Katonás rendben vonultak,
nem féltek ők, nem osontak. |
|
 V
Régi-régi nyár,
de sokszor eszembe jár,
mikor még szerettél,
hűtlen Babám!
|
|
 V
Rideg télben játszó éji glória
árvaságra ítéli születésed,
ármány ködében bolyongó krónika
lapjain elevenedik meg lényed. |
|
 V
Ingovány ez, láp, mocsár,
ide a fény halni jár,
élet lép és elmerül,
lélek marad egyedül. |
|
 V
Több társa közt, a falum béli porták,
a legfontosabb szerszámmá sorolták,
a súlya, nyele, s leginkább az éle
miatt tett szert a nagyobb tekintélyre, |
|
 V
Ősi erővel tör fel a tűz,
útjából mindent messzire űz,
ömlik a láva parttalanul,
pokla a mélynek elszabadul.
|
|
 V
Mondják az okosok,
Mondanivalód, ne cifrázd.
A kevesebb, tán’ több.
|
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
