|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Száj! melyet mindig egy rubinál elvárnál,
Száj! melyet a szépség forrásvízébe márthat:
Száj! Ó a Korallszáj, az egyetlen varázslat,
Száj! mely tőlem egy bíboros csókot elvárhat ! |
|
 Gy.
Falon, árnyékom le-föl, jobbra-balra ugrál, kisebb és nagyobb is vagyok,
Mert izgek-mozgok… erre megaktiválnak a legnagyszerűbb gondolatok.
Szerencsére ezekben nincsen hiány, kezemben a pennával, alkotok. |
|
 Gy.
Harang kondulhat búcsúzóra,
tovább már szenvednem sem kell,
megáll az óra mutatója,
lehull az utolsó perc, |
|
 H
Az Isten nagyon szeret Téged,
mert egy könnycseppje vagy,
fájdalmának egy égő cseppje
keresztjét örökre hordozod ! |
|
 Gy.
már nincs hó acéltalpú sívó telek
vérpad a rejtek félkarú fák alatt
halál lopakszik illik a néphez
nem terít szelíd termést a nyár |
|
 Gy.
Gyér lomb közt szél susog egyre,
S hozzám a tölgyfa így szól:
Lovas, te balga, mit vársz még
Balga kis álmaidtól?
|
|
 Gy.
Támolygva
tolongnak
a hídon
vakok |
|
 Gy.
Szokott lenni télen hófúvás és ebből jeges hóakadály,
Mikor is a vonatunk elakad, így marad a ködös homály…
Van itt még, jó nagy, nyitott, töredezett és szeles peron,
Ott kell várni, felszállni és már fent vagyunk vonatunkon. |
|
 Gy.
Adjon Isten jó napot, jó munkát
Vetőmagnak kalászba borultát, —
Gazdag nyarát mosolygó tavasznak, —
Jó aratást a magyar parasztnak! |
|
 Gy.
A köd, a pirkadati napfénytől rózsaszínnek látszott,
A napfény velem fúzióba lépett, arcomon látszott…
A köd, a pirkadati napfénytől rózsaszínnek látszott. |
|
 Gy.
Az élőlények
mezítelenül születnek,
az állatok toll vagy szőr ruhát növesztenek,
az emberek maguknak maguk készítenek. |
|
 Gy.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen. |
|
 Gy.
Életük titkos vágyakozása.
beteljesülés a mesevárba.
öntudat király az uralkodó,
Hit királyné vele imádkozó. |
|
 Gy.
Szeretsz-e?
Vagy utálsz-e?
Egyáltalán, hol vagy?
Nem tudom, ki vagy? |
|
 Gy.
A szép szavak hulló levelek,
Selyemeső, mely este simogat majd minket,
Amikor az üres utca túloldalán, reszkető hangon egy hegedű
Az égő vágyak óhajával megfürdeti lelkünket, |
|
 Gy.
Nem megy, s a szitáló ködben lassan
Az ég felé tárom mindkét karom
Utánuk nézve lassan belémhasad
Hogy eltüntem én is,mint létfogalom |
|
 H
Szerettem volna valamire menni,
a sok ember között,sikeres lenni.
Nem a büszkeség hajtott,csak a
tudat,hogy bennem is van akarat. |
|
 Gy.
A csend a halottaké,
Mert végtelen,
Nincsen feltámadásuk,
Nincsen álmuk. |
|
 Gy.
Téged takar itt egy nagy síremlék halom,
De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!
Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon…
És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon. |
|
 Gy.
Az életút sötét egy hely,
Hol járni-kelni szoktunk.
Ott jó azért egy szerv, amely
Segít, hogy gondolkodjunk. |
|
 Gy.
Erdőn, mezőn a bogár mind
boldogságról hegedül.
Pünkösd napján csak én megyek
hazafelé egyedül. |
|
 H
Körbesétáltam én a jó nagyméretű temetőbe,
Éreztem, hogy dohos kriptaszag terjeng a levegőbe…
Néztem a feliratokat, van, mibe már százötven éve temetnek,
Istenem, ha mesélnének… abban nemzedékek sorai lehetnek. |
|
 Gy.
Maradni fogsz a gondolataiddal
És a lelked sajnálkozva vándorol,
Az éjszakák kirázzák az ölükből,
Vágyadnak árnyéka a falon. |
|
 Gy.
Mily sötét az élet útja
ahol mi járunk-kelünk.
Jó egy készülék az útra
mely midig ott van velünk.
|
|
 H
Kutyagumit ne húzz a gatyádba,
lócitromot ne facsarj teádba!
Békalencse ne legyen levesed,
fakéregből ne süssél kenyeret! |
|
|
|
Ma 2025. április 22. kedd,
Csilla, Noémi napja van.
Holnap Béla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
