|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Nagy a kérdésem, hogy a végtelen kör is csak egy egyenes?
Nagy végtelen egyenes... bármekkora kör is, ha egyenes?
Nagy a kérdésem, hogy a végtelen kör is csak egy egyenes? |
|
 Gy.
A hajnal új reményeket terít
a búskomor, szeszélyes éjszakára,
elűzi végre balga szörnyeit
az ég alól hasadva, egycsapásra.
|
|
 Gy.
Zöld partján éltem a Tiszának,
Hű keblen, hű fedél alatt,
Szelíd napok tisztán folyának,
Kertem hozott virágokat; |
|
 Gy.
Az esteli tűz mellett
December ült – meg én.
„A telek rég hogy’ teltek?”
Kérdém őt könnyedén. |
|
 Gy.
HEGEDŰSZÓ sír az éjben,
benne sír a bánatom.
Visszatér az ifjúságom,
ha e bús dalt hallgatom. |
|
 Gy.
Idővesztő múlt,
Hibáimmal belém köt,
Bántalmaz minden mögött. |
|
 H
Ültem az asztalnál, számoltam a pénzt.
Egyszer csak egy árnyék vetődik elém:
hát a híres Rabbi áll ott, engem néz.
Akkor pennám lassan letettem én, |
|
 H
Nem féltem nagyot lépni, ha kellett,
mosolyogtam, lenyeltem a könnyem,
nem tudtam mi lesz, nem is ment könnyen,
de már tudom, jó hogy belekezdtem. |
|
 H
Hirdessék ëgyëbek más várasit ősi Hazánknak,
hol dühödő ostromlatok által
vérpatakok folytak, vagy lágy pompának eredvén
dúzs Nëmësink, palotákot emeltek! |
|
 H
Ó, itt e dél, ó, itt e Nizza…
A fényük hogy sajnáltat engem!
A létük szállna, s hullik vissza,
Mert lőtt madár az, tehetetlen… |
|
 H
Kerékbe törve fáj a szenvedélyünk,
tüzét lefojtja burkusok hada,
az értelem borongva-félve eltűnt,
de egyhamar nem is talál haza. |
|
 H
Ha már van valamid, lehet, hogy semmiből létrehoztál valamit.
Már átlépte a saját korlátját, kinek sikerült létrehozni valamit…
Megteremteni, majd gondozni –az aztán a nagydolog- valamit |
|
 Gy.
Háborúk félelme ring felettünk,
szeretet nélkül élünk egymás mellett.
Modern gépek pusztítják a Természetet,
okos , mesterséges intelligencia vezet. |
|
 Gy.
Ki vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem?
Hol voltam? s hogy esett hogy világra lettem?
Érzek, gondolkodom, küszködöm, fáradok,
S lélek, melynek útján szüntelenül halok. |
|
 Gy.
Oszlass ködöt, és messzi földre
Űzd el bajod,
És terheld baráti körödre
A bánatot. |
|
 Gy.
Ma éjszakára eltemette vágyam
a végtelen, fagyott, hideg valód,
tekinteted semerre sem találtam,
hiába süt le rám fakón a Hold. |
|
 Gy.
Az ész mindig hiszi, úgy tudja, hogy ő a bajnok,
Meg folyvást azt hiszi, ide hiába jönnek a bajok.
Meg van győződve a saját igazáról, meg ő a legjobb,
Mindenki ennek alapján ítél, mert tudja ő a legjobb. |
|
 Gy.
Beteljesületlen vágyak
szépek maradnak, de fájnak.
Elképzelt vágyunk pozitív,
teljesülés semlegesít. |
|
 Gy.
Ma lágyan suttogó, szelíd szellő vagyok,
Zöldelő mezőkön föl s alá sétálok,
Csókot lehelek a bimbók ajakára,
Édes meleg csókom hű szerelmi zálog. |
|
 Gy.
Mivé fakult a szép mesék csodája,
csupán a szörnyeik maradtak ím,
a volt reményeink ködökbe szállva
tovább osontak árulásain. |
|
 Gy.
Midőn hernyóból a bábban
Lepke lesz, az nyugton vár,
Finom szálak fogságában
Lelke félig szabad már. |
|
 H
Aggódom érted, drága hon,
terhek a fáradt válladon,
gondoktól ráncos homlokod,
pihenni néked nincs jogod; |
|
 H
A Tiszának partján virradok meg egyszer,
Hol ifjú éltemben jártam sok ezerszer.
Az ég boltozatját kék szín táblájával,
Tüzesedni láttam napunk sugárával. |
|
 H
Temessetek ma élve el,
de hogyha nem temettek,
kiáltozásom égre kel,
lerántja majd a leplet |
|
 H
Nem vagy már velem, mert ötvenkilenc éve elköltöztettek!
Apám: harminc éve meg is haltál. Fölfelé költöztettek…
Nem vagy már velem, mert ötvenkilenc éve elköltöztettek.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
