|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 H
Engedd, hogy hosszan beszívjam hajad illatát,
hadd merítsem bele egész arcomat,
mint szomjas ember a forrás vizébe és
mint egy illatos zsebkendőt lengessek a kezemmel, |
|
 H
Drága nő mit érzel,mikor
ezer szem rajtad legel.
Éhes kanok kiváncsisága,
szép testedet csodálja. |
|
 Gy.
Nézem a szirmok fényvarázsát,
a tulipánra hajolok,
s most értem csak a bűvös rejtélyt:
a szirmok közt egy szív dobog! |
|
 Gy.
Mit ér a büszkeség, ha torz igéje
jövőt orozva hull alá a várból,
hiába szól a bősz király, ha népe
megundorodva fordul el szavától. |
|
 Gy.
Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával. |
|
 V
Csendes, szép rónánkról,
mikor ide jöttem
furcsa vágytól űzve,
csak arra nem gondoltam, |
|
 V
Az arcodon parányi könny
gurul le árkait keresve,
akárha volna fénye gyöngy
a májuséji szürkületre. |
|
 V
A bűbájos szemek kimódolt pillantását,
A csábos, festett rést, mely bűnös ajaka,
A célzott nyilait, mik szívemet átjárják,
Ó, „Folies Bergère” bukott Angyala. |
|
 V
Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon,
Megint csak itt ülök az emlékező erdei padon…
Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon |
|
 Gy.
Már vége, már vége,
jöjj lemondás békessége!
Csak halkan, csak halkan,
simulj rám ebben a dalban, |
|
 Gy.
A szívem szakad meg
e sorok írásánál is könnyezem.
Lelkem csorba hull lassan elvèrzik
s megszűnik lètezni. |
|
 Gy.
Agyő, te méh!
A fegyvered
Törted belé –
Ez végzeted! |
|
 Gy.
A boldog évek ó, be messze járnak,
a nagy szerelmek édes illata,
ha visszalengedezve szítja vágyad,
ma lélegezd be és ne űzd tova. |
|
 Gy.
Arcodba hullhat eső,
De nem érzed, hidegen koppan.
Totál elázít! |
|
 H
Fáj a tél és fáj a nyár,
hőségben delel a nyáj,
fagyban dermed a madár,
csontosodik a határ. |
|
 Gy.
Könyves Peti tudós egy diák volt,
Különösen nagyon mélyen számolt.
Szerette is ám a tojássárgákát.
Kukurbitát, meg a kerti spárgát. |
|
 Gy.
Kis pille, míg szívod a part fövenyét,
A földi virágokat elfeledéd?
Vagy harmatból, mézből van úgy eleged,
Hogy homok-szűrt víz ízlik inkább neked? |
|
 Gy.
Hiszen tavaszt idézve bíbelődött
előbb az orgonáknak ágain,
de arra délre áztató eső jött,
el is sodorta messze álmaim. |
|
 Gy.
Láttátok-e a zajló tengerárt,
Miközben a szél vad hullámon járt…
Láttátok-e a zajló tengerárt? |
|
 H
Szeretnélek jobban megismerni téged
tudni akarok mindent felőled.
az énedet,a meztelenségedet,
|
|
 H
Ez az én hibám: hogy nem engedtem
Rejtett gondolatokkal, legényeket a kapum körül.
Most, amikor először egy férfi tart a karjaiban,
Halálra vagyok ítélve kegyetlenül... |
|
 Gy.
Péter a beczézett, Pál a mostohafi,
Az urfi és diák, ez csizmadiafi,
Diák könyvből egyik bölcsességet tanul,
Másikon sem kopik lábszij hasztalanul, |
|
 Gy.
A vállaink mi még sosem
vetettük össze, mondd, miért
nem érdemelte nemzetem,
hogy egy legyünk e bús honért? |
|
 Gy.
Tavasz előszele megjött csoszogva,
De még kissé hűs az idő vasfoga.
Az esti alkony, valahogy nagyon fakó,
Pedig a derűs színektől elragadó. |
|
 H
Melegem van, mégis fázom,
Életem már a halálom, |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
