|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Szótlan üzenetek lélekszárnyakon
Szívdobbanások minden pillanata
Sóhajok, vágyak a végtelen úton
A távolság, s hiányod fájdalma |
|
 V
Panelből jöttünk egykoron,
Talán ezer éve,
Színes virágokkal virít
Kertünkben a béke. |
|
 V
A fröccsök között vannak szőke pincérnők,
Óhajtanak-e még valamit? kérdezik.
Mi óhajtunk, óhajtjuk, hogy a blúz jobban szétnyíljon
az apró gombok őrizetéből, - ó, a mellek, rózsabimbók -,
|
|
 V
Birkanyáj messze néz, selymes a fű, íze méz.
Bégetnek legelésznek,csendesednek-élednek...
Jár a pásztor botjával, csahos pulikutyával.
Megterelik a gulyát, mert az Isten kapuját, |
|
 V
A sötétség végre fényre vágyik,
életet ad, eggyé válsz a földdel.
Benned az élet forrássá válik,
egy világért fakad, minden reggel. |
|
.png) Gy.
Óh, csak az én utópiám
reméli, van egy férfi tán,
ki sohasem beszéli ki
a lányt, ki már megvolt neki? |
|
 Gy.
Könnypatak, immáron apadjon el,
Nevetés, már reggel ébredjen fel.
Kacagjon inkább… sírás és a bánatos szó,
Egereket itatni, minek… mire való? |
|
 Gy.
Zavar a zaj,
zaklatottan hallgatom,
akár sírás, akár kacaj,
elátkozom. |
|
 Gy.
A kis meggyfán annyi meggy volt,
hogy egy pitére éppen elég,
gondoltam, hát meglepem
a családomat vasárnap legyen sütemény. |
|
 gy.
A három tojásán ül a sólyomtojó,
eső-áztatta fészekben egyik épp bújó.
A fióka vijjogva a szabad reményt
mutatja az utat, és formál véleményt. |
|
 Gy.
Fagyos magány egy fagyhalál!
Benne sír-rí - Halálmadár.
Gyilkos magány lappang, elér.
Ember csak egy társsal egész... |
|
 Gy.
…mert visszanézni könnyű,
előre látni nem,
a relatív időben
varázslatos jelen
iszonyú kataklizma |
|
 Gy.
Eső után, de szép a táj!
A büszke, sárga búzaszár,
egek vizébe részegülve,
piros pipaccsal elvegyülve,
alélva, fényre vágyna már! |
|
 Gy.
Csak szívből tépett őrület
lehet e kéz-lyuggatta hegy,
e csont-szívó lélegzetű
oszlopsor-döbbenet, |
|
 gy.
Tiétek csak egy tisztás,
ahol összefonódhattok.
Tiétek a szellő vigalma -
kiűzetés az Ég-alattba. |
|
 Gy.
A pajkos nyári csókokat nem feledem,
a szerelem ízű forró éjszakákat.
Nyárkeringő szédült táncát járnám,
míg vágyban eltemetve emlékezem. |
|
 H
Ne küldj virágokat
csak egy szálat nekem
éld a világodat
nélkülem kedvesem
|
|
 H
Ha munka, szívügy, háború
Elvinne messze tán,
Nem nyomna érted félsz, se bú,
Aludnék én lazán. |
|
 H
A napnyugtában, túl a dombon,
pirosan verődik vissza az alkonyat,
apróra összetört szilánkként ragyog
a tó felszínén játszadozva - vöröset csillogtat -. |
|
 V
Tüzet fogott szívem újra,
vad viharok heve dúlja.
Szavad szikra, lángom lobog,
kopott dobom vadul dobog. |
|
 V
Zaklatott éjszaka után
közeleg a hajnal
Az éj útján búcsúzik
lábujjhegyen a Hold |
|
 V
Meggyfa korhad évek óta,
Károkozók élnek rajta,
Fel sem fogja betegségét,
Szüntelen adja termését. |
|
 V
Létezz-érezz álmaim
holnapjában,hova tán
boldog utad vezetne,hisz
annak végén van egy lény |
|
 V
Vagyok! - s ha viselek
kalapot,
vajon akad-e,
ki hetykén |
|
 V
A mélabús, biggyedt ajkak
és gúzsba kötött akarat
emelik az én-falakat,
kütyüvel játszó szamarat... |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
