|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Friss, üde harmatos hajnal
olyan nagyon szeretem,
madár ébreszt vidám dallal
párját hívja kedvesen...
|
|
 H
Dédanyánknak büszkesége,
Régi Moszkva házai,
Utcákról a semmiségbe
Eltűntetek mára ti,
|
|
 H
Vártam valakire, de nem jöttél el értem,
furcsa, csodálatos, gyönyörűszép éjen.
Szívem apró dobbanása, lelkem susogása zengett,
már csak én vagyok itt, kit az élet, elevenen ellett. |
|
 Gy.
Elrohan a cudar élet, megnő a múlt,
Mit én gondolok, az már bőven elavult.
Jó sorsom van? Nem érzem, vagy alig-alig.
Saját sorsom érzem egészen halálig. |
|
 H
Ujjuj, mitől lett szép fehér
a szemközti háztető?
Eljött éjjel, s bemázolta
Berci bácsi, a festő?
|
|
 H
A holdkaréj ezüstös mosollyal kacsingat
Az éjszakában kíséri álmunkat
Csillagok sziporkáznak körötte
Tündérként szálldosnak kecsesen
|
|
 Gy.
Az eget lestem, azt a félgömb sorsot,
a Holdat vitte, mint egy rózsafoltot,
nagy éjszaka volt, s megtörtént egészen,
hogy utam kezdetét is visszanézzem. |
|
 Gy.
levertem a lécet,
behúztam a féket,
kevertem a pépet,
bámultam a szépet, |
|
 Gy.
A létkerék kileng,
de a jelen... mienk!
A reményünk kicseng,
szeretet ereje,
egybeforrt veleje,
|
|
 Gy.
Minden reggel a vadgerlék
búgása ébreszt fel,
hívja a párját, de az nem felel. |
|
 Gy.
Az én világom más,
Csupa ábrándozás,
A valóság is csak egy képzelet.
|
|
 Gy.
Lehunyt szemmel még édesen álmodón,
forró kávéd kortyolod a teraszon.
Szeretetem küldöm feléd a fénnyel,
színeset virágzó újjáéledéssel. |
|
 H
Derült reggel, hőség nincsen,
Futsz a réten át lazán,
Lassú bárka lejtmenetben
A vén Okán. |
|
 H
Lombos, vén Jelen tövében
Virraszt Élet apó régen. |
|
 H
A gyönyörű május hónapjában,
mikor a rügyek bomladozni kezdnek,
akkor mellemben virágai
az nekem, az elvarázsolt szerelem. |
|
 H
Mit jelentek Neked, mondd csak?
Kétszázadik ismerős?
Nem hagyod, hogy szirmom bontsam,
azt mondod már nincs erőd!
|
|
 H
Kegyes égi csillagom,
mit kívánhatnék?
Óh, egy lelkes lovagot,
vagy cipőt kérjek én? |
|
 V
Már lecsendül a vad lobogás,
Már a vízben nincsen zubogás.
Tűz már csak parázslani látszik,
Zsarátnokzokogás hallatszik. |
|
 V
Kizárom a világot...nem
vagy már benne,nem
lesz már idő,hogy szíved
szeretne.
|
|
 V
Nyár van.
Hőség ruhájában,
az izzasztó vágyam,
kéri, hogy csak fázzam... |
|
 V
Elfojtom érzelmeimet,
Mélyről jövő keservemet,
Nem engednek örvendezni,
Unokákat sosem látni!
|
|
 V
A létünk szakadozó fonal,
hol tépi a Sors, hol csomózza,
de visszabontani orozva
nem engedi. Záró a vonal, |
|
 V
Jó reggelt – pitypalatty!
Ősz hajad kiskalap,
szürke szem, messze lát,
hiányos fogacskák. |
|
 V
A szára keserűjét nem szerettem,
de elharaptuk bősz igyekezetben,
a lánchoz éppen illendő darabra,
míg két vég egy lett, szárban összehajtva, |
|
 V
A nyári zápor végigvert a kertemen,
Vad és heves volt, végigment a lelkemen.
Esett, zuhogott, nagycseppű, és meleg volt,
Fújt a szél is, fakoronát összekócolt. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
