|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
A málnabokornál
Igen mohó vagyok,
Nagy gyorsaságommal,
Szemeket bekapok. |
|
 H
Mosoly és vigyor ikertestvérek:
ellentétes természetűek:
a mosoly bájos, a vigyor pimasz,
gyakran kíséri grimasz.
|
|
 H
Futotta borra, szóra, nőre,
ha többre nem, fertályidőre,
a világ végéig szaladtam,
hol ott volt minden egy darabban,
|
|
 H
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés,
Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt?
|
|
 H
Néha kifutnék a vilàgbòl
S elhagynàm a testem,
Hogy hadd szàrnyaljon szabadon a lelkem
mint a vad ménes, kiket befogni senki sem képes.
|
|
 H
Jóba vagyok én már a múlttal -
bár megérint olykor egy új dal,
de nem csábít el, csak hallgatom,
és ringok az édes dallamon. |
|
 H
Pirosban égő fáklyák, vékony, bolyhos szárak,
mind a réten elterülő pipacsok.
...És még hogy színtelenek a kertek!
A róluk alkotott véleménnyel szembeszállnak. |
|
 V
A szerelem megmutatja az embernek,
hogy milyen kéne hogy legyen.
Mikor szeretsz önmagadban rátalálsz
egy el nem képzelt kincsre: |
|
 MM
Mondd meg nekem, miért fázom,
ha kinn negyvenfokos hőség,
két szemedben m'ért nem látom
kedvedet, mert egy törött jég? |
|
 MM
Bennem a régi kazlakat,
amin a szalmaszál szalad,
a villa hányta nagyra,
|
|
 MM
Tűnő napsütés még szétterül a tájon,
Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon.
Kevéske meleg beborít utoljára,
Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára. |
|
 MM
Törd, törd csorba koronáját a haragnak,
Amikor fogak s agyarak egymásba harapnak
És nem hull több szó vagy szitok,
Nem omlik csitulatlan hangok halma, |
|
 MM
És lehet, sőt kell
emberré válni,
galambként szállni,
gúzsból kiszállni,
ébredjünk már fel! |
|
 MM
Elveszek a dzsungelemben,
Elburjánzott rengetegben,
Embermagas szarkalábak,
Szemeim már ki sem látnak. |
|
 MM
Hűség-párban, ha hibád van,
(Az) elfogadás hibátlan...
|
|
 H
Csobban a víz csónakunk alatt,
fölöttünk gyorsan elszaladt a nap.
A napfény elenyészik, a sötét riogat,
a tó elnyeli az utolsó sugarat. |
|
 H
Vékonyka álmok szőnyegén
Szálltam szerelmes képzeletben,
S világok közt bolyongva én
A kozmosz titkait kerestem.
|
|
 H
Egy fénylő pont az életemben,
Világítva biztonságot ad,
Élted a fák is visszhangozzák,
Bearanyozva minden szavad. |
|
 H
Bot, kő, magány nem fájhat így;
a szerelem bús tengermély;
ketyegi, mint óra, álmaid;
Bolygó Zsidó ő, s vissza-visszatér.
|
|
 H
Elküldtelek szép kedvesem,
úgy fáj ez az én szívemnek,
nagyon hiányzol nekem,
kérlek bocsájtsd meg vétkemet. |
|
 H
Eső hull szomorú nyárba;
A tiszta szó mindig árva. |
|
 H
Nyár eleje volt éppen
az órámat pont nem néztem.
Egy nő kikezdett velem
és megragadta a kezem.
|
|
 H
Az elvetett mag kisarjad,
táplálja a talaj,
eső itatja,
szél simogatja,
|
|
 H
A fagereblye, s a könnyű favilla,
a szénagyűjtést álló nap is bírta,
a kasza elébb vékony dalba kezdett,
s a rét magától sorjázta a rendet, |
|
 H
Vissza se nézel, csak feldobod versed,
mondd, talán az élethez sincs kedved?
Mitől e közöny, s mitől fáj a szíved
írni nem érdemes, azt mondod, minek?x |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
