|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
üveggolyók vagyunk
s gurulunk
mert elgurítottak |
|
 M
az ég ünnepi kéket ölt,
s egy lágy sóhajjal megfakad
a szirmok ölében a mag. |
|
Másként ragyog eztán a Nap,
a felhők még nem látszanak.
Ha vihar lesz, vagy földrengés,
nem futok el, a nép megvéd. |
|
 M
Csacska macska fiacska
futott, mint a nyilacska.
Útba esett hidacska,
így ért át a kismacska.
|
|
 V
E szép vadon oly ismerős.
A hó a fákkal összenőtt;
Közel, s távol nincs senki már,
megállok és csak nézem őt. |
|
 V
Itt minden most ünnep,
körülöttünk ének,
virágzik a vén völgy,
örül égszínkéknek. |
|
 M
Fregatt oly messzire vinni,
mint egy könyv, nem képes,
s mint szilaj vers, felhorgadni,
tud-e csődör, - kétes. |
|
 M
Megeredt a tavaszi eső,
Zöldbe borult erdő, mező:
Virágzik az aranyeső. |
|
 M
Úgy szeret, mint eddig senkit
minden egyes hajnalon
nem lehet, hogy neki ne higgy
szerelmesen rád hajol... |
|
 M
miért szólsz hozzám
ha nyelved nem értem
miért hívsz magadhoz
ha el soha sem érlek |
|
 M
Vár rá sok feladat: írás-olvasás, számtan.
Még előtte a nagy világ: a számtalan tan.
Tudod, Fiam, megbeszéltük a TUDÁS hatalom,
egy kis kitartás kell nekünk és jó sok AKAROM. |
|
 M
A portás saját portáján
próbálta portékáit:
porcellán poharát, portói borát |
|
 M
Aztán jöttél te s megfertőzött
Jellemed de leginkább a szemed
Melletted úgy érzem, hogy újra élek |
|
 M
Léleksimogató, emlékmorzsák a sírig kísérnek,
gyermekkorom képei, mélyen a szívemben élnek.
Szülői ház kertje hívogat, visszavár,
vén diófa alatt szúette pad árván áll. |
|
 M
Kicsike vízcsepp vagyok a lét tengerében.
Pici vízcsepp vagyok óceánom vízében!
Mily’ nagy vagy, mindent beborítasz, Te óceán,
Milyen nagy vagy, veled vagyok a lét határán… |
|
 M
a kökénybokrok rossz időt ígértek,
s új lámpasort az áprilisi szélnek, |
|
 V
Elrepít hozzám a színes képzelet,
szobámba szöksz, mint a langyos esti szél,
a szárnyadra kapsz - egy csillag elkísér,
alkonyfény szitál ránk bíbor végzetet. |
|
 M
Vakítóan ragyogó áprilisi égen
a vitorlaként bomló felhőket nézem, |
|
 M
Művészünk lenyűgöz már a legelején,
Kellemes orgánum, tudással telítvén.
Írói nagyjaink a határon túlról,
Sérelmünk örökös, a bús Trianonról! |
|
 M
Ló, ló, ló
– rénszarvas szánkó,
rajta Télapó. |
|
 V
Negatív világhíradó...
Vajon változás hívható?
A sok szenny... meddig bírható?
Javulás előírható? |
|
 V
Testem fájdalommal töltött kehely.
nem ürül ki többé soha,
lelkem súlytalanná vált pehely,
viharos szélben száll tova. |
|
 V
Madárraj suhant a felhők fölé.
A völgy felől fújt a szél.
Elgurultak a szavak is, idegenné váltak
a szélben és a harangzúgásban. |
|
 V
Lelkem, mintha árva lenne,
s mint akit magára hagytak,
úgy bámul a végtelenbe,
mint a ház falán az ablak. |
|
 M
még mindig
vággyal telt sóhajod
visszhangzik bennem |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
