|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 M
a Teremtőnek tékozló fia,
aki nem lehettem szürke angyal,
a boldogságba fáradt, halhatatlan, |
|
 M
Szellemek szállnak nappal,
zenés ravatallal,
ördögi angyal. |
|
 M
csak tekerőztem, pörge kedvem támadt,
két csippent ujjam lett egyre vidámabb,
csak körbe-körbe surrogta az asztalt,
de rám ragadt és órákig marasztalt, |
|
 M
Kicsi cica nézi, nézi -
csak megszólal! - azt reméli,
de a kacsa nem beszél,
dúdolász a szende szél. |
|
 M
S az Isten képe megjelent
páratelt hegyeink felett?
S az ördög malmai között
Jeruzsálem emelkedett? |
|
 M
Mennyi érzék, mennyi érzelem
összekuszálódott értelem
szívem falára karcolt emlékek
lelkemben rejlő örök szerelem. |
|
 M
Feljött már a Hold,
A remete aludni készül.
Matracában zizzen a szalma,
Alatta egy fadeszkából készült lap. |
|
 M
Becsvágyának iránya van:
szépség, hírnév, nagy vagyon, hatalom. |
|
 M
A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket,
Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet
És a múlt fontos, jelenünk abból fakad,
Akarjuk-e vagy sem már a mienk… marad. |
|
 M
Várok
elmegy a tömeg mellettem.
Látom
viszik magukkal álmaim. |
|
 M
Látod, egy utolsó könnycsepp
gördül le az arcomon,
az éjszakában oly' csöndben,
ne vedd észre hangomon... |
|
 V
Volt egy földfedezék, ami nékünk elég,
S hogyan múlt az idő, ránk volt bízva…
Most oly rossz egyedül, az az érzésem rég –
Én nem jöttem a harcból ott vissza. |
|
 V
Szétnyitnálak, mint egy sárga érett kajszibarackot,
és gyorsan a templomba szaladnék bűneimért vezekelni.
Később, mintha almát hámoznék, lassan levetném ruhád,
figyelve téged, hangod, meztelen tested, hogy mennyire szép.
|
|
 V
Mézvirág mámoros illata,
a rovarok zümmögő hada,
leng a kikelet zöld zamata.
Tavasz ébredező csapata, |
|
 M
Harmónia s szeretet
fonja körül lelkemet,
leveleim s gyökerem
keveredik teveled.
|
|
 M
Egy csók még, és más már nem kell;
egy utolsó, aztán menj el! |
|
 M
Bolond a szél ma, oly esztelen,
kócolja pipacsok lánghaját,
repítve vadrózsák sóhaját,
kacagva szárnyal a szemtelen. |
|
 V
A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe,
Idegingerlő eleséggel és dermesztően... fényességbe!
Füstdrapériák lógtak, de eső elmosta őket a földbe…
|
|
 M
Hogyha szívből nem jön érzés,
akkor nem kell semmilyen. |
|
 M
A becsapódás krátere kristálytitkot rejteget,
s agyam ereszkedett le, mint felfedező barlangász |
|
 M
Várd meg amíg azt suttogja csendben
úgy kívánlak, mint még senki mást
ne üss sebet soha finom lelken
így szeretné, hidd el, nem hibás... |
|
 M
Reggel frissen ébredt a szél,
az ég ablakán széthúzta
a felhők függönyét. |
|
 M
Tanulj meg lentről égig érni,
a fák csúcsához ujjal érni,
tanulj meg futni, kergetőzni,
a fűszálakon nyergelőzni, |
|
 H
Ott rejtőzik a baljós ég fölött,
A harsány reklámszünetek között,
A hazug, kincstári mosoly mögött,
A ronggyá szakadozó idegekben
|
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
