|
Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
H
Szavakból szőtt képek függnek
szívem kristály-termének falán,
letűnt álmokat idéznek
s mint vágyból szőtt puha kendő,
|
|
H
Önzetlenül szeretni,
Te úgy gondolod tudtál?
Könnyű volt azt leírni,
szeretlek, és hazudtál.
|
|
MM
Szemedben meghitt estek szunnyadnak,
bár hallgatásod parázsló szelídség,
kitörni kész vulkán, szeretetínség -
csitulhat-e így harcba fulladt nap? |
|
V
Addig-addig készülődött,
Míg február megdühödött,
Ideküldte hófelhőit,
Benne fagyos virágait. |
|
V
Mikor a félsz gyötör, a toll-halál
elér, s nem gyűjtöttem kötetbe szóm,
elér túl korán a vég, s nincs hombár,
hová, mint jó magot, lerakhatom; |
|
V
Telefonom nyomom,
feszt csak "okoskodom";
buszon, otthon, utcán -
körbevesz a hullám.
|
|
V
Ma leültem írni...
Órák óta itt ülök.
Hihetetlen!
Nem tudok sem nevetni , sem sírni. |
|
V
Magamra zártam a rácsot,
elmaradtak a barátok.
Elfordítom a fejemet,
ne lássa senki szememben
|
|
V
"fény vagy bennem
s fény vagyok benned"
- egymásnak
meddig elég? |
|
V
Minden nap megmérettetek
és magamhoz öregszem
- csöndem szemlélőbb és belül
lázadozóbb a testem.
|
|
V
Senkiházi vagy élhetetlen,
Bár a becsvágyam mérhetetlen.
Így a sikervágy nem mérhető,
Egy lehet mérce, hogyha pénz jő.
|
|
H
Égi ménes ereszkedik alá
a hegytetőn a városokra, -
nyihogásuk fölveri az utcacsendet,
s az alvók arcán eső permetez.
|
|
H
Deret lehelt a tájra az éjjel,
a fák birokra kelnek a széllel.
Hajnalra megbékélnek az elemek,
a megszokás kinyitja szememet.
|
|
H
Leskelődő február;
Nagyon távol van a Nyár.
|
|
H
Csendes virágnyílásban őrizem a rendet.
Szárnyalni a vágyad, miért nem engedted?
Sosem másnak!
|
|
H
Vasalok... és éppen azon agyalok,
miért ilyenek az életszakaszok?
Míg a gyerek azon fanyalog,
hogy az idő alig andalog...
|
|
H
Hadvezérnek mindig legyen elve
Kurta nyakkal láttatni magát:
Állig érjen fenn elől a melle,
S tarkójával kezdődjék a hát. |
|
H
És mondtad nékem: Néked honnan jön ez az érdekes búslakodás,
mely tenger nagyságúra nő egy elhagyatott sziklás parton ?
Mikor szíved elvégzi leszedését, úgy tűnt
az élet egy betegség, ennek titka tudod. |
|
MM
Viszonzásul Neked adja szívét,
ne kérdezd azt, hogy meddig és miért,
egy év, két év, tíz év, oly' mindegy már
ha otthonodban karjaiba zár. |
|
V
Szorong, feszeng az öreg beat!
Hardver, szoftver, bit, megabit;
lukon les ki az öreg… miiiit?
Mert kifog rajt’ a kilobájt, |
|
H
Csillagaim...vagytok,
Fényetek ragyog
itt e lapon...Mosolyog.
Arcotokon is honos...
|
|
H
Hogy tolvaj vagy?
Nem vitás....
Mesterséged a hódítás.
Jössz, mint tavaszi lágy meleg,
|
|
H
A hentes, a pék, a kertészlegény
hajja, ihajja, hó
az erdőbe mentek,
hogy ott málnát szednek
hajja, ihajja, hó.
|
|
H
hiányod úgy sikít lelkem mélyéről
mint rab-Nap, kit esőrács mögé tettek -
lajtorján hoználak le ég kékjéből
hogy szemed éhén ismét repülhessek
|
|
H
Verset írok monotonon,
Zakatolunk vonatokon.
Utazzunk, és lássunk világot,
Ismerjük meg, egész világot. |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök, Levente napja van. Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|