|
|
 V
Elavult vagyok, mint divatjamúlt kalap.
Csak sodródom, viharban tépett vitorlával,
öreg, korhadt hajóm alig-alig halad.
Az alkonyi kósza szél kisodor a partra, |
|
 H
Pompás egy év, végére jár,
Aranylik bor, gyümölcs a kertben,
Csodás az erdő, néma bár,
Magány les rá, veszéllyel telten.
|
|
 H
Most vékony a Hold, kiönti törékeny fényét,
szent pislogását. Tejes szoknyája ezüst szállal szövött,
márványokon, hol csendesen mutatkozik, s szép
árnyéka sleppet hord, fátylán kaolinból millió gyöngyök.
|
|
 H
Egy óriás szobában, éj sötét homály van.
Sötétek a falak, néhány fura alak,
Suhogva kering, üvegtető alatt.
Sok repkedő állat, utat ad, a néma holdvilágnak.
|
|
 V
Ott, ahol az Úr a Földnek karját nyújtja
és magához vonja, volt egyszer egy Tenger. -
Színt lehelt rá az Ég, mint kékfestő mester.
Nem kötötte testét gátfal, torlasz gúzsba, |
|
 V
Támaszod, a széked,
és ha kell - vétked vagyok,
nem a rangod!
Szítom még haragod?
|
|
 V
Rőtszínű ruhát öltött az ősz,
vászonra vágyik - oly szép a táj,
szellőlány hajtja, széled a nyáj,
felhőket bámul mélán a csősz. |
|
 V
Mindennap örülj az életnek,
mert lehet,
már nem tiéd a holnap,
nem neked virrad az új nap. |
|
 V
A tenger hullámai nem csitulnak
Szelek óriási nagyot korbácsolnak.
Készültünk, védelemre, intézkedtünk.
Más kezében sorsunk, van-e Istenünk? |
|
 V
Ősrobbanás teremtett világot,
a nagy BUMM szétszórta a szilánkot.
Vonzódtak egymáshoz a szilánkok,
összetapadtak mint galaxisok. |
|
 V
Ez történt egyszer, hajdanán,
hol tenger volt és óceán,
a Földnek déli sarkkörén,
jéghegy közén, az ég ölén.
|
|
 V
Láttalak,
egyedül én úgy,
mint még senki sohasem…. |
|
 V
Régen mikor csikó voltam,
ló anyutól tejet szoptam.
Fürgén ugráltam mellette;
vékonyka hangon nyerítve, |
|
 H
Ősz sodrában
Minden remény fekete
Halott Múltnak
Történelem a neve.
|
|
 H
Nem, nem a szó, amit mondott.
Az csak egy mondat része volt!
A mellékelt mosoly, mellette
A kísérő szikra a szemében,
|
|
 H
most, Most, MOST!
Hamarjában,rögtön,
azonnal, máris!
még, Még, MÉG!
|
|
 H
A kavicsos anyaföldből,
rideg jégcsapos pára emelkedett,
s a szelek küszöbén kiömlött a keserű bú,
mindez úgy reggel felé keletkezett,
|
|
 H
Könnyem nincs már, elapadt
Nem küldök több madarat
Ha nincs ok, nincs többé okozat |
|
 V
Ha oly’ vidám az arc,
Ha derült az idő,
Ha nincsen semmi harc,
Hát… Biztat a jövő.
|
|
 V
A létszokásból tyúktojás. Megreped
évmilliós medve-álmok sülyától..
Létrán föl s le lidérc kerget,
Hold bölcsője ringat rendet. |
|
 V
Hol az otthon, hol a haza?
Eddig nem találtam oda!
Akármerre tekeregtem,
Én csak ellenségre leltem! |
|
 V
Nincs arca, csak sarca.
Áldozattal kárhozatba,
veszteségbe, visz pokolba!
Vesztessé tesz, |
|
 V
A fájdalom személyes,
magad érzed, szeszélyes.
A részvétet mások adják,
talán őszintén kívánják |
|
 V
Rongybábú vagyok,
bábszínházban szerepet kapok,
kölcsönvett hangom lila, szürke,
sárga, zöld és fekete. |
|
 V
Látod, ez egy denevér,
az éj neki sokat ér,
bőregér is a neve,
barlang a lakóhelye. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
