|
|
 MM
Mond csak,
vetülj elém,
s szavaid
gyémántba foglalom. |
|
 MM
Nélküled milyen az életem,
hiányod, hogyan viselem? |
|
 MM
Bőrömön nő göndör szőröm;
télidőben nagyon jól jön.
Nyáron, mikor nagy a meleg,
naptól védi a testemet,
eső róla mind lepereg. |
|
 H
Kötél rostja marjon, vagy ital tüze hasson? Jöjjön hát a választás!
A könny békét ne adjon! Minden cseppje időpazarlás!
A holnap képe kísért, az első reggeli gondolat,
Ám a múltban ígért boldogság szüli a gondokat.
|
|
 H
Jaj, a drága szid engemet,
Fáj a fejem is nagyon,
Nosza, kedvenc üvegemet
Kredenc mögül kikapom,
|
|
 H
Énekeltem egy elképzelt szerelmet,
utam során az öröklét felé,
de nem találtam szavakat, kegyelmet,
hogy elzengjem boldogságom gyökerét.
|
|
 H
kövér dunyhák-párnák, dundi égi- paplanok
tollászkodva jártok, nem mint girhes bárány
csontraszikkadt öreg birka, kos...
|
|
 H
Ó, mennyire szerettelek!
Nincs a világon nálad szebb...
de mégis el kellett, hogy hagyjalak,
szívem azóta is sirat...
|
|
 H
Nagyon kellemetlen, amikor nyilvánosan Embereket megsértenek,
Fáj az érzékeny szívnek, léleknek,
|
|
 V
Tele vagyunk szép álmokkal,
Megoldandó feladattal,
Gyönyörű elképzeléssel
Eljövendő sikerekkel. |
|
 V
Oltalmazón melletted lenni,
Féltőn, dédelgetve erőt adni,
Csendes együttlétben összeforrva,
A fájdalom rögöket kisimítva. |
|
 MM
Kezdődik a szüret-szünet,
az ősz is csak ; szünet-tünet... |
|
 MM
Lelkem rejtett mélyén van, ami fáj!
Ezt a földi élet, nem gyógyítja már. |
|
 MM
Kerekes székben ült a lány,
szelíd bánat gurult vele,
sorstragédia szelleme. |
|
 MM
Ragacsosak, édesek a fürtök,
viaszölben mézellik a szőlő,
a hajnali dombra települt köd,
és a hordót őrző pincebölcső, |
|
 MM
Hagyd,
szívemet lángolni,
feléd napját,
hagy nyissam, |
|
 V
Kecske vagyok mek-mek-mek-mek,
játszásiból felöklellek,
kicsim ezért vigyázz nagyon;
tudd meg: magam sosem hagyom, |
|
 V
A varjú együtt repül a többivel az égen
És eltűnik a feketék szürke tömegében.
Csőre, tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
De lelke nagy lehetne, de nem kell, így senkié.
|
|
 V
Árnyék kering a ház körül szüntelen,
bensőmben szorong a félelem, kérdezem:
Ki, vagy mi lehet ez? - nekem rejtelem.
|
|
 V
Volt egyszer egy katica,
először ment oviba,
ment az úton, mendegélt,
sok barátot ott remélt.
|
|
 V
Napsütötte réten járok,
kis virágra rátalálok.
Margaréta a neve,
most is álmodom vele.
|
|
 V
„Konok népség – adj, de máris késő!
Jól van, másszanak fel, itt a lépcső,
Vígabb lesz az út magukkal, és
Jobb a hajótörés, ha zenés…”
|
|
 V
Késő Szeptember
Lassacskán mendegél,
Keményedik az ősz,
Akár az acél. |
|
 V
Csak tudd: kószáló lettem egy idegen világban,
abban a hitben, hogy megszabadulok,
és nem üldöz többet a szenvedély. |
|
 V
A forgószínpad szusszanásra megállt,
alá-omlott a tüllszegélyes függöny -
a Jelen arra várt, hogy felkonferáld
soros műved és azon szemünk csüngjön. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
