|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ha az élet néha fáj és sorsod kegyetlen,
küzdj, ne add fel könnyen és megsegít az Isten.
Béna testben a szellem szárnyal a csillagokba,
verssé lesz a gondolat s felvisz a magasba. |
|
 V
Érzem minden rezdülésed
Érzem kezem megérinted
Érzem csodás szerelmedet
Érzem ,Isten itt van Veled ! |
|
 V
Félig nyitott, kemény almák,
magvak mértéktelenségeinek engedett
a független gondolkodó homlokok,
melyek annyi sok szép álomtól törtek össze.
|
|
 V
Amikor hidegek a nappalok
S feladtad a harcot
Amikor nem maradt már
Több jó ember a világon
|
|
 V
Ott vagyok én Veled
a békés esti szélben
letűnő nap fényében
egy lágy sóhajtásban |
|
 V
Felhő az arcon, merengő ábránd
fényt örökölt a két szemedben.
Fel nem szakítom csendednek zárját
lebegnék véled, de mégsem teszem. |
|
 V
Már baj vagy…
hiányod felemészt,
s a feledésbe merült félelem,
lelkemre rázuhog. |
|
 V
Hallod - e a kutyafáját,
ebugatta, megezmegaz!
Az ősz is mindig csak ugyanaz!
Nem változik - nem igaz!? |
|
 V
Köztünk élnek a gonoszok,
báránybőrbe bújt farkasok.
Hazudnak hízelgő szavakkal,
nem törődnek nyomorunkkal. |
|
 V
Borult az ég, bús az idő,
Ez az ősz, de tél is eljő.
No, nem baj, lesz még tavasz is,
Kivirul, akkor lelkünk is.
|
|
 V
Csendes minden, felhő kúszik
az avar lepte föld felett,
még süt a Nap, fénye úszik,
de ködlepel vár földeket. |
|
 V
Kop, kop, kop, kop, ki kopácsol?
Csibe bújik a tojásból.
Csip, csip, csip, csip, halkan csipog:
- Szia, anya már itt vagyok! |
|
 V
a szemsötétben
most talán
elmozdulnak
a hegyek |
|
 V
Látványos befejezése a táncnak,
ahogy kinyújtózott a tér parkettáján,
mint a hab, teste csillogva nőtt,
mostantól bátor, igazi hős !
|
|
 V
Kimagasló sziklacsúcson,
egy fej mindent lát.
Mögötte kőkatonák
ködbe burkolózva |
|
 H
Álnok fondorlattal, lassan elmúlik a nyár,
És az ősz átcsal ő küszöbén… kapcabetyár
És hirdeti, hogy nagyon jó rejtek az ő hona,
Tél ellen, becsüljük… ő is csak papírkatona.
|
|
 H
Vándorszivárványt fest
az ősz piktora :
szín , pompa , mandala... |
|
 H
Ablakom előtt ülök,nézek kifelé elmerengve
Egy-egy kedves emlék jut szinte percenként az eszembe.
Mit sem törődök én most a külvilág számos gondjával.
Halványan látom,kinn sötét felhők gyűlnek garmadával. |
|
 H
Nem időzíthetek,
csak el kell hogy felejtselek.
Idővel talán sikerülni fog,
s a könnycseppek végképp elmossák a bánatom,
|
|
 H
Egyetlen gyermekem,
születésnapodra
fogadd ezt a verset,
anyu Neked írta.
|
|
 H
Vagyok egy, de mégis kettő
termékeny test, lelkem meddő.
Vagyok diák, de tanár is,
aki tanul, észt oszt máris.
|
|
 H
Emlékszem még az égi jelekre,
az éjszaka halódott odakinn,
hajnal derengett gyengén lihegve
a féltve őrzött megtört kezein.
|
|
 H
ördögfának árnyékában alszom
kísértetek öveznek
kérek tőlük
jósolnak
|
|
 H
N-ap oldja le hajnal hűs fátyolát,
O-lvadt gyászruháját veti le éj,
V-arázs ébred, álom angyal táncán,
Á-sítva utolsót recseg a kény.
|
|
 H
Hajnaltájban mikor pirkad,
kukorékolásra riad;
kakas párja szemétdombon
kapirgálgat igen mohón,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
