|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
ha udvarom
elcsendül,
bánat fellege
legfelül,
|
|
 MM
Az éj melegszik szobámban,
a sarokban hallgat a sötét,
álmom kispárnámon hagytam,
a hajnal már érleli a fényt. |
|
 H
Tüzes érintésekkel körvonalazom tested határait,
bátortalanul, szégyenlősen kebelez be ajkam,
és megbújok benned, alakod testet ölt ma itt,
s hátad mögött rejtőzködöm, hogy szomjam oltsam.
|
|
 H
Az álom az olyan, mint egy virág,
melynek gyökere a valóság.
A virágot, ha levágod,
nem sokáig ad már illatot.
|
|
 H
Az avaron,
lábam alatt
"vala hon"
motoz a lét...
|
|
 H
A szívünk legmélyében
legtitkosabb rejtekében,
van egy arany dobozka
sajnos csak egy kulcsa
|
|
 MM
Jászol előtt a szalmában
fekszem tarka pizsamámban.
Érdes nyelvvel szőröm nyalom,
s körmeimet a patámon,
napközben így tisztítgatom.
|
|
 MM
Szélviharban jöttél,
napsütésben mentél.
Azon a rövidke éjszakán
mindent megígértél,
nagyon boldoggá tettél! |
|
 MM
egy tenyérnyi nyugalom lassan pergeti az éveket,
mint ágáról lehullott levél vissza nem térhetek
mint kisded az anyaméhtől leszakad,
és lelkében mégis örökre ott marad |
|
 V
Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem
Mint marionett rángatózott világ, miben éltem.
Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben
Elhamvadtam, később felnőtt életben… létben. |
|
 H
Könnyű álmom legyél,
ha napjaimban megszorít a perc,
ölelj hallgatagon két karoddal,
úgy ahogy még senki sem ölelt.
|
|
 V
Szerettem volna: eggyé válj velem
a hű szerelmek tiszta vánkosán,
lélegezz tavaszt hószín bársonyán,
s megérts miként sóhajom rád remeg. |
|
 H
Kánon-költészet
Brancs-uralomban díjat habzsol a nyegle halandzsa;
Lírai költészet nincs itt, csak hivatal. |
|
 H
Belefáradtam az élvezetekbe,
unalmakba, a mély unalomba,
ha egy virág kerül az utamba,
felfedezem vele a színek derűlátását,
|
|
 V
Föl s alá,
bokától, térdig járom…..
szívemben hány halállal,
elfáradva, |
|
 V
Ha sűrű sötétségben,
Rá találsz egy éles,
Hívó fényre,
Csak mész… |
|
 V
Vidámat kéne írni, fennköltet, ünnepit...
hisz úgy hallom, a kemény éveknek vége Itt. -
Vaj'h miért nem érzem a késztetést erre én?
Vaj'h miért, hogy ajkamról lecsorog a remény?
|
|
 V
Siklik a vásznon a festő ecsetje,
éled a kép, és múlik a láz.
Nyugszik a nap már, itt van az este,
szürkeruhájú, hűvös a ház.
|
|
 V
fürtben izzik nap tüze szín aranyban
méz levéből korty-nedü égi nektár
hegy megáldjon bőkezü áldozattal,
édes örömben. |
|
 V
Két karomban őrizem a meleged,
miként a zsenge fű a könnyű fátylat,
érzem, mint győzködöd a gyötrő vágyat,
és látom napod, mint kínoz felleget.
|
|
 V
Volt amikor az hittem
örülsz nekem,
hogy csak én kellek,
más senki sem.
|
|
 V
Börtönbe kellene zárni
Minden ártó embert,
Aki bosszúságból okoz
A vétlennek terhet!
|
|
 V
Tityeg-totyog kacsa mama;
nagy popóját megriszálja.
Figyeld meg hátsó fertályát,
remegtetve rázza farkát, |
|
 V
Tegnapjaim fájó foltja már halvány árny csupán
Valahol szemem sarka alatt didergőn;
Most túltekintek volt-nincs elmúlton és zajló mán,
Mert végre bátor vagyok hinni: van jövőm.
|
|
 V
Leszoktál-e ülni néha gondolkodni?
Melyik az igaz út, melyiken indulni?
Tudod-e két út van és középút nincsen?
Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen? |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
