|
|
 V
Mit látsz, Te rendkívüli, lenyűgöző alkat,
ha lehunyod, becsukod szemed ?
Mondd, Szerelmem ... Te áldott !
Milyen sok szín lüktet benne ! |
|
 V
Szikrázik a sötétség,
csillagok folyó vízében csobbannak,
ahogy megébred a múlt,
magára talál úgy, benne a remény. |
|
 H
Még élnek a Földön emberi lények,
Még van iható vizük, van levegőjük.
De a sok vegyszertől pusztul az élet,
Káros sugárral veszélyeztetjük.
|
|
 H
Égő szemek,
párosan nyíló pupilla
örömre vágyva
tekint, sajgó múltba,
|
|
 H
Lehetnék láthatatlan én,
szemedben lázas vágyú fény -
meggyújtva téged legbelül,
s lebegnék észrevétlenül,
|
|
 H
Nálam voltál,
átöleltél, megcsókoltál,
minden bánatot
tőlem elzavartál.
|
|
 H
Közeleg az éjszaka,
árnyékában nő a fa,
madarak repülnek,
hazamennek,elülnek.
|
|
 V
Hiszek az Istenben,
Isten is hisz bennem,
mégis se nem értem,
mi végre van lennem.
|
|
 V
Él az ember, éli rászabott életét,
De ha rossz, akkor elnyögi az énekét,
Mi arról szól, hogy az élete történetét
Dúdolja, mint egy egyszerű átlagéletét. |
|
 V
Kaptam én egy kölyök macskát,
fiú cica, ahogy nézem,
már most látom nem lesz könnyű,
a kedvéért egerésznem…. |
|
 V
Van Gogh: The Life festményén
uralkodik a csend,
boltíves híd alatt
mozdulatlan csónakok |
|
 V
Aki sosem néz az égre,
elveszik minden reménye.
Férgek, mérgek, sok-sok szemét
megkeserítik életét. |
|
 V
Őszbe hamvadt a forrón perzselő nyár, elmúlt már,
És biz’ vissza nem jön, ember erre hiába vár.
Itt már nem terül fény, a sűrűbbedő alkonyra
Korai est, fekete leplet borít arcomra…
|
|
 V
Tudom,mindig megértettél,
Nagyon sokat segítettél !
Elgyengültem,támogattál
Elfáradtam,leültettél |
|
 V
„Hálni jár belé a lélek”, szokták volt mondani,
Erről tudok én most rögvest, rólam beszámolni. |
|
 V
Testi létünk időrágta,
A Szabadság:
Lélekvágta. |
|
 V
Asszonyöledben, Őszanya, ringass!
Mézga-gyümölcsöd adjon erőt,
föld-puha ágyra hints falevélből,
megpihenedni, rőt lepedőt. |
|
 V
Csitt, csepp!
Álmod vigyázom én,
Csak ússz az éj vizén,
Baj nem ér.
|
|
 V
Nem tudom az élet miért olyan, mint egy dzsungel?
Másnak nem? Én érdemeltem e jót… valamivel?
Folyton fába, bokorba, vadállatba ütközök,
Kerülném ezeket, de… csak beléjük ütközök.
|
|
 V
Bíborszínű hajnal fénye,
az égboltnak azúrkékje.
Enyhet hozó hűvös szellő,
simogató, melengető. |
|
 V
Ködtakarót ledobva ébrednek a hegyek,
a Nap hunyorogva kémleli az eget.
Hajnal csöndjében nem zizzent levelet a szél,
a nyár már becsomagolt, lassan útra kél. |
|
 H
Dóri ma már nagyobb Emberré váltál,
Kívánom tiszta szívemből, lelkemből, kapd meg mindazt, amire vágytál, |
|
 H
"Ősz hùrja zsong",pendíti lágyan lomb-akkord,
hajlongnak ágak, bókolnak még a nyárnak.
Szeretve szenvedéllyel fényben táncot járnak
bóbita-tollpihék. Éjjel a tó vizére ring a Hold,
|
|
 V
Az a pajkos mosoly mi szemedben csillog,
mikor szíved vágyát újra láthatod.
Mint kisgyermek ki rossz fát tett a tűzre
s vágyad tüzét olthatod, |
|
 V
Amikor az est leszáll
és felreppen egy kismadár,
azt hiszem, Te jösz hozzám
és csókra tartod már a szád! |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
