|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Augusztusi égen, három csillag ragyog.
Mind a három egy-egy égi titok.
Sárga fényükkel magukba ölelik
a láthatatlant,
|
|
 V
- Fecske, fecske, kicsi fecske,
eresz alatt fészked lesz-e?
Messze mentél vándorútra,
fészked gonosz gazda zúzta, |
|
 V
Nem látom az arcát, a koponyát. Olvas. Hever az ágyban és a háborút idézi.
Kisgyerek vagyok. Én is ágyban olvasok.
Néha apám kiveszi a kezemből a könyvet. Elaludtam felette.
Reggel. Nyomottan, olvasmány-másnaposan ébredek. |
|
 V
Őszi patak csörgedez,
Gyorsul a világ,
Vigyorogva szaporodnak
A régi hibák.
|
|
 V
Utam állta nemegyszer sok gonosztevő,
De csak egy, kire emlékszem jól:
Egy maréknyi dohányt vetett arcomba ő,
Hasba szúrt – s már sehol. |
|
.jpg) V
Kaptam egy sóhajnyit, őseim porából,
Lelkük, ott fenn lebeg, fényévnyire távol.
Fényévnyire távol, csillagok honába,
Vagy valahol, bárhol, Mennyek országába. |
|
 V
Lelkem nyugodt,
nem hibáztam,
megaláztál, erős
voltam és talpra álltam. |
|
 V
Villamosra várok megint,
közben az ősz olykor beint -
de azért még pirít a Nap,
sugár-csókja számba harap.
|
|
 V
A netem még mindig szórakozik,
Velem játszik,
De igyekszem megoldani vagy megoldatni,
Majd remélem, hamarosan ide is visszafogok jönni, |
|
 V
Ó te kósza szellő,
Te huncut tekergő,
Vidd el üzenetem,
Kedvesemhez nekem,
|
|
 V
Felnőttél már,elrepültél
Újra szabad madár lettél
Repülj minél magasabbra
Fel a fénylő csillagokba |
|
 V
Ímhol tekeredik varangyos boszorka,
fűzre csavarodik vedleni bokorba.
Gúnyáját leveti, csupa ótvar-bőre,
nadálytejt csurrogtat zsombékra, gödörre. |
|
 V
Pillanat szépsége magába zárt,
kettőnk szíve taktusra táncot járt,
dallamoktól kitágult a végtelen,
vágytól csillogó lélegzet körbe-körbe, |
|
 V
Vágytam csendedre lázálmaim között,
Farkasok vonítottak Hajnalcsillag mögött,
Fájdalmában sajdul szívem, magányos dallama,
Szaporázza pulzusomat nyugtalan ballada. |
|
 V
Behódoltat, Anyám, sírásod.
Megyek Veled az Őrületnek
Hamlet-i világába vaknak...
Anyám, itt Téged nem bánthatnak! |
|
 V
Egész éjjel vártalak
Láttalak álmomban,
Mikor a hajnal felvirradt
Napsugárrá változtál. |
|
 V
Szerelem tiszta egén
Látok egy csillagot én.
Szám néma és hallgatok
Csak nézek, és ballagok. |
|
 V
Betakargat őszi lomha lomb,
el nem rejthet , mert nem is hagyom..
Hallgatagon belesimulok
árvaságom mese, indulok. |
|
 V
Körülöttem fekete-fehér lyukakon,
hűs helyen nyáréji vasra vert alakon,
zabolátlan szavak ülnek az arcomon,
s kezem remeg ahogy papírra karcolom.
|
|
 V
Gondolod, hogy testvérek a csend és sötét?
És amikor ez a kettő terül föléd
Már jogosan úgy gondolod, sőt úgy érzed
Minden a tied, nyugalmat már nem kéred?
|
|
 H
Olyan a szerelmem, mint egy virág,
mely édes illattal ajándékoz meg.
Érezhető, vagy épp elmegy mellette a világ,
talán benne a nemtörődömség van jelen.
|
|
 H
Nem süt a Nap,
nem világít a Hold,
nem ragyognak a csillagok.
|
|
 H
Ha fehér köd ereszkedik a fákra,
s már zizegve zúg a sok halott levél,
rám ül az őszi hideg puhasága,
majd tűzarany szála lesz televény.
|
|
 V
Csilla cica hosszú bajsza,
a tejföl hintázik rajta;
reggelire tejet kapott,
hozzá egy kis tejfölt lopott, |
|
 V
Kezemben fekete-fehér fénykép,
Ő meg én.
Emlékszem,
akkor még fogtad a kezem, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
