|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
fa-hangjegyekkel kottázott utca
a szél dallamát vajon ki húzza
fejemben az üzenet szinte ég
válság alatt süpped a mindenség |
|
 M
Kisimítasz egy kóbor hajszálat szememből
s gyengéd, éhező két kezedbe fogod arcom -
maradj még, súgod felém, Időnk ne zavarjon
ha lejár, majd néma-létet bérlünk a csendtől. |
|
 M
Megállás nélkül esik,
nagy zivatar kíséri,
még, jó, hogy nem jött jég is,
csak eső és özönvíz. |
|
 M
Kegyetlen orvos az idő,
kéretlenül kezel,
sorozatos műhibái miatt
szépséged veszik el. |
|
 M
Gondolataimmal ismét szembenézek,
Nagy őszinteséggel, vele elbeszélek,
Kérlek, figyelmeztess: hol kell még jót tennem?
Esetleg netán-tán, bocsánatot kérnem. |
|
 M
Nekem anyám könnyű álmot ígért,
De csak üldöznek álmomban… miért?
|
|
 V
Az igazság most döbbent belém,
megcsalt lettem, nem kellek,
hova meneküljek én?
Gyermeki dac, büszkeség, |
|
 V
Ólom lábakon peregnek a percek,
néha-néha egy pillanatra megpihen,
nem halad, fáradtan, lassan kúszik tova,
mardossa, kínozza szomorú szívem. |
|
 M
Hogy miért is kezdtem írni ...
talán, mert megérintett a szerelem,
szívem elkezdett énekelni,
addig, míg egy másik szív nem felelt. |
|
 V
Olyan hangulatos, jó kedvem van,
könnyeim közt énekelem:
Elvesztettem pénztárcámat…
de, hiszen, nekem már anyám sincsen, |
|
 M
Gördülő homokszem, ahogy a szél fújja,
Tovahalad, neki ez az útja.
Gördülő homokszem, ahogy a szél fújja,
Tovahalad, erre vezet útja. |
|
 V
Fényes égen Hold ragyog,
táncolnak a csillagok.
Szél-zenekar muzsikál,
vacog, aki utcán hál, |
|
 V
A felszín vékonyka jégkérge
megfagyott hártyává szilárdult.
Átlátszó tán neked, végtére
te ismersz legjobban. Kitárult |
|
 V
Már sárgul a búzamező, kalásza gyönyörű sárga,
itt-ott virít a pipacs s kék oldást köt a búzavirág,
a táblák kalász-szempillái alól figyel a lányka
és érzem, amit szemével megsimogat. |
|
 M
Festmény a szemnek, sója a szónak,
fénybuborékok, gyöngyök a fán,
nap sugarában fürdik a holnap -
nyílik a szívem, s dalra a szám. |
|
 M
a felhők már szinte izzanak.
korallvörösre,indigólilára
színezve a kék eget, |
|
 M
már rég végnek kéne lennem
de a vers még munkál bennem
nem lehet holnap nyugodtan
fájni itt kell mindig mostan |
|
 M
Maradok! Engem ne küldjön senki sehova
Mert én ide születtem, nekem ez a haza!
Maradok! Jó nekem itt a Kárpát-medencében,
Majd halni is itt akarok a haza sírkertjében… |
|
 M
Mint ragadozó, ha prédára lel,
úgy szorít karod, nem enged el.
Végtelen folyam a vágyad,
nem apad, tombolva árad. |
|
A líra a Lélek otthona,
Lelki honunk,
Általa közös emberi világhoz
Tartozhatunk |
|
 M
Erény – de nem végső határig,
Ha vágyat hűt, kedvet zavar…
Ezért, ha egy erény hibádzik,
Felejtsd hamar! |
|
 M
Ne félj ... nincs senki, aki hallana, látna,
maradj csak itt velem édes napomat várva,
add gyűrűsujjad, hogy csókommal illessem,
itt a tó partján mindent szabad, helyben. |
|
 M
Színes gyöngysor van a nyakán,
Látszik, boldog a kisleány,
Igazi kis csinibaba,
Örömmel viszi a mama. |
|
 M
Béka-buborékok
álmosan pislognak,
langy-meleg szellőből
nagyokat kortyolnak, |
|
 M
Nem látok semmit sem
úgy érzem teljesen elveszem.
Néma könnyeim a padlót súrolják, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
