|
 Vendég: 57
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A mindig őszinte nem igazán hódol
A konvencióknak, hanem másként módol.
Ha ráadásul főlényes mestere
A szónak, akkor ez lehet a fegyvere.
|
|
 V
Ne várd, hogy visszakapsz valamit
befektetett szeretetedből,
takaritsd ki szíved érzéseit,
feledkezz meg keservedről. |
|
 V
'Neki' nem kell sok, ami van
mégis kevés - ha kártyalap lenne
arra a lapra, az 'örök elégedetlen'
képe lenne festve.
|
|
 V
Nem ültették, de szaporult ezerszám,
az utak mentén, lassú kertek alján,
szétterült-borult, mint egy fehér sátor,
a május benne virágzott magától, |
|
 V
Arcom a bosszúságtól nyúlik,
Hány éve már, hogy így mehet:
Ahol vagyok, az élet múlik,
Ahol meg nem vagyok – pezseg! |
|
 V
Csodás szelek között, mesébe illően,
rád találtam egyetlen, gyönyörű kedvesem.
Oly boldog lettem, mint még soha máskor,
mert szívemben csak egy tűz, teérted világol.
|
|
 V
Ami múlandó – zörög;
Csak az Igazság örök.
|
|
 V
Veled a havazás mélyebb,
a napnyugtában a fák irány mutatnak,
szomorú jeleket küldenek, érzed,
ismeretlen bolygók órájában utaznak. |
|
 V
Amikor a vágy úgy lüktet,
ereinkben forr a vér,
szívünkön nem üthet sebet
érkezik a forró éj!
|
|
 V
Ránk borult a hajlott hátú alkony,
csendes az est, gyertya lángja lobban,
ablakszárnyán eső cseppje koppan,
nem lángol már, mint a tűz, az arcom.
|
|
 MM
Te lettél a virág
kezemben,s
te lettél a szerelmes
könny szememben. |
|
 MM
Várta a tavaszt a zöldellő gyepet
A lilán gyöngyöző orgonát
Melyből hatalmas csokrot szedve,
Díszelegne a kerek asztalán |
|
 Gy.
Szétszórt magamat összeszedem végre,
vágyok egy kellemes vidám estére.
Alkonyi fényben fürdik a Trafalgár,
a tér közepén, csak Nelson szobra vár. |
|
 Gy.
Körülöttem most csendliget,
csontomban érzek éveket.
Már nem akarok, csak szeretnék,
a jövőnek szebb holnapot. |
|
 Gy.
Talán, egyszer az életben,
lehetek még boldog én is,
ha ígéreted betartod végre
és közel kerülsz hozzám, |
|
 Gy.
„A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”
Még spanyolok is félték, rettegték mieinket.
Ez is része volt az ős pogány kalandnak,
Értették, vége! Európa felé haladnak. |
|
 Gy.
Altatót dobogott édesanyám szíve,
nem volt még álmom, nem vitt el messzire,
testem félkész: egy lüktető alakzat,
az életnek szegény, a halálnak gazdag. |
|
 H
Félek, egyedül vagyok társam a fájdalom,
mélységes csendben alszik odakint minden,
a havas úton néha egy-egy lépés roppan,
összerezzenek, ahogy rám telepszik a csend,
|
|
 H
Engedd, hogy álmodjak, hogy újjászülessek,
még, ha meg is halok,
rajtad, szemeidben pihenjek ...
mert szerelmes vagyok.
|
|
 V
Éget a napsugár, tombol az agy
májusi nyárelő, mondd, miért vagy
ennyire forró, éget a tudat,
múltadban kutatsz, az utat mutat? |
|
 V
Becsípődött az idegem,
Nem találom nyugvó helyem,
Akármerre fordulgatok,
Mindenhol fájást találok. |
|
 V
Nem szólít, nem vár, suhanna, de nem száll.
Eltörpült óriás. Szivárvány glóriás
fejének éke sörénye, tűz-lobogó -fényes.
Szemeinek zöldje, szerelemnek völgye... |
|
 Gy.
Álmodd,hogy nem vagy
többé szomorú,s lélekben
hontalan,a tündérek
karjaiban légy örökké már
gondtalan! |
|
 Gy.
Ősz illata, mint a csend, körülölel,
sírnak a fák, szorosan esnek a nehéz könnyek,
a fény is lassan kiszárad, pislog, még finoman
illatozik az Ősz és súlyos esőcseppek hullanak.
|
|
 MM
Az a baj, hogy hiába emellek a szívemre:
Még mindig, mindig csak a levegőt ölelem, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
