|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Fekete a menny haragja, csattan,
véres villám vág a vízbe,
hullám habja halkan
hullik, csillan, |
|
 V
Némán kér, nem követel,
mint tengervíz partot mos
lelkünk a csönddel úgy evez...
Az önzőség árja sodor, |
|
 M
Ősapák, Ősanyák. Szirti sas szárnya fáj
Eltörött csontja már. Nem repül, csak úgy ül... |
|
 V
Csak állok a keresztútnál és nézelődök.
Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök
De tekintetem a semmibe vész, az éterbe…
Hogyan jutok így előre… előre az életbe? |
|
 V
Hideg lettél, mint az orosz tél,
mert kihalt belőled a szenvedély,
képzeltelek, lelkemben itt élsz
hidd el kedves, nékem még kellenél |
|
 V
A parton sétáltunk nyáresteken át,
egyre lombosodott szívünkben a vágy.
Csókot csókra halmoz a száj.
minden érintés egy vallomás. |
|
 V
Csak ültünk, ittuk, ami volt:
madeirát, sztarkát, zverobojt,
de félrehívnak mindnyájunkat hirtelen. |
|
 H
Ültünk a víz mellett,lent a parton
Elmerengve,a csendben
Lent ropogott a kis tűz, kedvesen
Szívünket is felmelegítve |
|
 V
Vigyázzatok rá csillagok,
figyeljétek, ha én messze vagyok!
Fogjátok kezét áttetsző koboldok,
őrizzétek lépteit, röpke pillangók! |
|
 V
Örökkévaló és igaz lenne már
ez élet,élnél velem csodaszépet,
nem halálig,nem álomképekben,
hanem itt...egyszer az életben. |
|
 V
Álmomban könny voltam hegytetőn,
gurultam lefelé reszketőn,
könnyelmű tett volt és ostoba,
beivott száraz út vén pora. |
|
 Gy
A hajnali köd nesztelenül, lassú léptekkel
Oson át a nyálkás, a nedvességtől csöpögő
Útszéli fák között, versenyez a kikelettel
És a betonúton mutatta, hogy ő az erő. |
|
 M
Vetett a föld különb személyt ki már.
S mi hant, vagy néma sír, nem mindegy ott, alant?
Kihalt az "ír", nyomod se sok maradt. |
|
 M
Hosszúnak tűnnek az órák, napok,
de lásd, egyre közelebb a cél,
a virág kibontja szirmait, hagyod,
lelked könnyebb lesz, már ne félj! |
|
 M
Emlékezem a sok szépséges szóra
A forrón,gyönyörűn elsuttogottakra |
|
 M
Arcomon táncot rop a hold sugára…
Álmok táncolnak rajt’ alkony utánra.
Nézem, bármerre csak halvány fények derengnek,
Nézem, ilyenkor tobzódnak a bántott lelkek. |
|
 M
Ívbe hajló ölelésük görcse
vízió, remeg kanalán,
látomása halvány. |
|
 M
Tiszta szívvel ölel át szellemed,
itatja lelkem,
S tükörarcom
a biztatás szigorával zúzod szét. |
|
 M
De tudom,Te szívedből írtad
Kívántad nekem a legjobbat
Rosszat, soha nem akartál
Te csak jóra szépre oktattál |
|
 M
Döngölt földes szoba,
Öreg tollas dunyha,
Kénszagú pince,
Szuvas hordódonga, |
|
 M
Elvitted magaddal göndör kacagásod.
Dagadó űrt hagytál, s óriás hiányod.
Kurták voltak az együtt töltött hetek.
Emléket őriznek a közös fényképek. |
|
 H
Puha tenyeredbe,ha könnyeid
potyognak az angyalok is veled
zokognak.
|
|
 H
Januári csúf eső,
Bánatok csorognak,
Nyughatatlan pénz-végzetek
Szerte acsarkodnak.
|
|
 V
Új tavaszokban a rügyfakadás,
friss patakárban a vízcsobogás,
rózsakehelyben az illatanyag,
hajnali reggelek harmata vagy. |
|
 V
Súrlódva fékez -
hazaért a busz.
A szobor előtt,
álmos lámpa fénye - |
|
|
|
Ma 2026. október 01. csütörtök,
Malvin napja van.
Holnap Petra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
