|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Mennyit mutatsz, buta mérleg?
Nem állok rád teljesen,
csak fél lábbal, hisz így kérted,
neked aztán egyre megy!
|
|
 H
Téli eső szemereg,
Anyagias pesszimizmus
Halál-hangon nyekereg. |
|
 H
Most, így, könnyű szívvel kezdjük el áldani Bacchust,
szóljon síp-zene, víg dala zengje be messze a bércet,
szédűlt tánccal járják, szívnek is édes a látvány,
kárhoz a lélek, lánggal gyullad már szerelemre, |
|
 H
Temetnélek már szürke hajnal
sebtében összevetném ágyam
langymeleg takaróm
húznám csak nyakig
|
|
 H
A fűz között forog a szél,
Összefonja a nyúló, hosszú ágait,
Mint a lány ki meghajolva áll,
A víz mellett ruhát sulykol, szorgoskodik.
|
|
,ld,img,4&loc=1&id=uplm2533&cs=1079508764) V
Archimedesz tudós görög
rajzolt a földre köröket,
nem törődött háborúval,
csak a kör számításával. |
|
 V
Hallgatnak bennem a hangok
most nem súg az éj
nem írok tavaszi dallamot
fülembe csak a szél zokog
|
|
 V
Télvégi illatok szállnak
Az égbolton felhők sodródnak
A mély csend is szétnyílik
A napsugár olykor felsejlik |
|
 V
Írtam egy verset a záporról, mi elől
az eresz alá bújva, nedves bőrünkkel
összesimulva csókoljuk egymást újra meg újra. |
|
 M
Úgy kezdődött el,
hogy összenéztünk,
egymásra mosolyogtunk,
és máris beszélgettünk. |
|
 M
Mivé lettél lángoló ifjúságom
mint tűzgolyó hamuvá égtél |
|
 M
Öreg fák közt ringatózik az este
Sápadt teli-Hold fogad kegyébe
Az éj bársony párnáján szendergek
Fátyol táncot lejtenek az emlékek |
|
 H
Ritka egy nap - meleg van, s nem olvad,
a természet még kitart nagyon...
Nos, ilyenkor gyakran fogok tollat,
s líraira vált hangulatom. |
|
 H
Csak ne sírjál, két szemed úgy ragyogjon,
minden emlék szóljon a révületnek,
áradozzon lényed a múlt ködében.
Még tüzed érzem...
|
|
 H
Víz öle hív, magam átadom,
lebegek, miközben álmodom,
illata selymesen simogat,
búj hozzám, légy enyém - hívogat. |
|
 V
Vakon születtem beléd, te csúf világ,
imába foglalt nevet a néma szó.
Sebaj, ha lelked szeretni vinne már,
inkább te lennél örökre bújtatóm... |
|
 H
Egy nagy esélyt adtál nekem
s én balga nem éltem vele,
most fejem alá gyűrt párnám,
könnyel itatva van tele.
|
|
 V
Hajlunk, mit szélviharban a fák,
és az Idő hátára tetovált szerelmünk,
túl a testünkön, túl a Tejúton,
a Mindenséget öleli át. |
|
 V
A tébolyult elme, titkait tagadva
Fagyos záport zúdít önmagára.
|
|
 V
Árként sodródunk, terheket
cipelünk mostohán,
a szülői vágy, illúzió! |
|
 V
Az íze olyan volt, mint a vasárnap,
de parancsolt az öreg nagykanálnak,
sok hagyma kellett hozzá vágva-szelve,
egy vén fazék a sparheltre terelve, |
|
 MM
Szív és lélek nem táncol,
arcodon ül a közöny
Újaid közt szétfolyik,
az elpazarolt élet |
|
 H
Éjszaka van s megint nem jön el
A manó ki álmával engem megölel
S ilyenkor jár ám a kerék idebenn
Vajon mit szúrtam el ebben az életben |
|
 H
ELJÖTT HÁT A HÚSVÉT NAPJA, MOST MINDENKI VIDÁM,
KÖNNYEIMMEL LOCSOLOM MEG DRÁGA ÉDESANYÁM.
|
|
 H
Egy hölgy kutyáját sétáltatja.
Minden férfi szem őket csodálja.
A kutyus már pitizik is nekem.
A hölgyet is jobban megnézem. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
