|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Szél voltam valamikor, végigjártam ösvényeimet.
Szelíd tekintettel borul rám az est, nyugalommal ölel.
Az éjszakai égbolton ezüstlik a Hold.
Újra élem csendemben, hogy ki voltam, kivé lettem. |
|
 M
Ülök a szobámban nézem a tájat
a fák ágai még kopárak,
nincsenek rügyek mik a tavaszt jelzik
mikor a remény szívemben felizzik. |
|
 V
A madár már nem dalol úgy, mint rég,
Mikor még szabadon dalolta énekét.
Csőre már megkopott és hang sem jön,
Kalitkába zárták, hogy meg ne szökjön. |
|
 V
Az ember három eleme:
teste, lelke és szelleme.
Csodája a Természetnek,
az emberek különböznek. |
|
 V
Háromszor tizesek.
Az eszetek hova tettékek.
szabadságotok oda lett. |
|
 V
Magadban hordoztál a múltból jöttél és engem hoztál mint én
emlékeimben talán -talán téged hittel és hit nélkûl vártalak vágy-
talak vággyal és vágytalan reménnyel indultam fehérben indultam
sötétben homályban -magányban összkomfort ragályban. |
|
 V
Értelmetlen könnyeddel a tengert sózni
a nappalt az éjjel összemosni
Oda visszatérned, hol nem vártak
Nincs értelme ha előtted kapukat zárnak |
|
 V
A parti indul,s választhatsz,
bábuk színeiben válogathatsz,
a stratégia alakul,
világos figurák után ha nyúlsz.
|
|
 V
Beállok a röntgengépbe,
a felvétel máris készen;
remélem, az eredménye:
nincsen tüdőlötyögésem…
|
|
 V
Mondd el szépen, ki bántott meg Téged,
simulj hozzám én most arra kérlek,
szép királylány ne onts többé könnyet
feledd el Őt, hidd el úgy lesz könnyebb |
|
 V
Álmod én voltam,
Lettem tévedésed,
Nehezen értem...
- lelkembe vésted, |
|
 V
Azt mondja a naptár lapja,
ma van Szilárd nevenapja.
Ismerősöm nincs e néven,
de mindig is tetszett nékem. |
|
 V
Mentem az utamon, meg nem pihentem, meg nem álltam,
Csak előre, tovább, hajtott valami vágy, az utamat, így jártam.
Átéltem száz és száz tragédiát,
S meseszép tündércsodát. |
|
 V
Mint hektikus fényben szendergő szellő...
Gyors érintés csupán, már szökken az erő
A zongorán rekedt szinkópák dörrennek elő.
Ördögi kis húrokon mindenen túl esengőn!, |
|
 V
Havazik, fúj a rideg orosz Szél,
S a nyugodt fenyők ágát megérinti.
S egy sivító hang a távolban kél.
|
|
 V
Nem hittem,
hogy az idő ily gyorsan
vándorol felettem
Még nem hagyott nyomot, |
|
 V
Már egybefolyt a tükörvaló-világ.
Hol rejt még a tér és merre az idő?
Kezed ha sejteném kinyújtanád?
Áttörne-e burok-lepel ködön? |
|
 V
Olyanok lettünk,
akár a viharzó tenger,
háborgó lelkünk
pusztító, halálos fegyver |
|
 V
Még ágyamban hever itt hagyott illatod,
de tested melege már csak párafolt
Olykor még álmodom szerelmed,
ami tán sosem volt, de őrzöm a szemed |
|
 V
Bordás harisnya, rettenetes barna,
a szára megnyűtt, harmonika fajta,
hogy tűrjem, anyám kérte áldott szóval,
majd rám próbálta harisnyatartóval, |
|
 V
Ne várj, a kis kezed remegve nyújtsd felém
A fényt hoztad el és vele a szép reményt
Egy drága kincs, melyet itt őrzök szívemben
veled utazom csak, benned lesz rejtekem |
|
 V
Beszűrődő hangokat hallgatom
ébred a természet, nem zavarom.
Fenyőrigó hívja párját hangosan
választ vár, tollát borzolja álmosan.
|
|
 V
Magyarok dala szól
mélabús tárogatón.
A vándor dala szól,
itthon és a távolban. |
|
 MM
Miért engeded a szélnek ...
Hajadba túr, összeborzol,
Fuvallata suttog becézve,
Simogat melegével olykor. |
|
 V
Lelkem tiszta, mint a felhőtlen égbolt,
Mely számomra mindig oly sötét volt,
S megtaláltam magamba önnön igazam,
S megtaláltam magamba önnön igazam. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
