|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Feldereng bennem az egykor mosolygó arcod,
szemed ragyogása, s kedvesen csengő hangod,
amik most bús árnyakként követnének engem,
de ezek már csak régi emlékképek bennem. |
|
 V
Ezüstös zöld fenyő, gyanta illata,
apró kis csomagok, a masni színes,
nemsoká bonthatom - tudom, hogy így lesz -
szemünkben, az ünnep fénylő csillaga. |
|
 V
Karácsony este, csönd ül a városra
Nem hallatszik zaj, csak a szívek-szava
Kicsit megáll néhány napra az élet
Szeretet jegyében telik el az ünnep |
|
 V
Én leszek minden határod,
vigyázom forrófejű álmod,
szívedben válaszként egy szó,
SZERETLEK csak ezt találod. |
|
 V
Tengereken tombol,
hullámot korbácsol.
Nagy hajókat süllyeszt,
harsogva üvöltesz, |
|
 V
Szívünk megkérgesedett mélyén
bujdokol a szeretet.
Legyen hát nyugalom harc helyett
hozza el a békét a földre
a Megszületett. |
|
 MM
Az Ősz színei vagyunk a napnyugtában,
Te, sárga
és
Én, a fekete. |
|
 MM
Panaszkodik szegény Elek,
Azt mondják, hogy szemetelek.
Ezért lettem ám Szemét Elek,
Most már csak így neveznek. |
|
 MM
még nyáron is ott állok
majd akkor is ha éget
a nap örök fénye
a házak előtt várok |
|
 MM
keresem, kutatom, végre rátalálok
tolla borzolt, csőre némán tátog.
Gyengéden fogom, ölelem magamhoz
szívemmel óvom, féltőn betakarom.
|
|
 MM
Hiányzol nagyon,
Szép fekete hajad ősz lett már
Utolsó csókod az arcomon,
Érintésed kezemen. |
|
 H
Ősszel spontán hull a sok sárga levél,
Vetkőzik a fa ledobva ruháját, a ledér,
Mit könnyűszerrel felkap a gyenge szél. |
|
 H
Ebben a motorizált világban
a miniatürilálásban,
míg tágul a tudat,
magányod mutatja az útat,
|
|
 H
Vigyázó szerelmem, Hazámra vessétek,
hűs patakra nagy folyót, nehogy engedjetek.
Megbolydul majd benne, minden árva lélek,
de szerelmét a szívnek, ki ne oltsad, kérlek.
|
|
 MM
Magányos lélek nehéz léptekkel
szűz hótakarón küzd görnyed háttal
csontvelőig fagyasztó szél ellen,
kopottas kabátját szorongatva
ősz haja hóvihartól jéggé fagy.
|
|
 V
Nézem a síneket,
türelmesek.
Várják a vonatokat,
hallgatagok. |
|
 V
Fenyő áll díszegyenruhába már,
S mi várjuk a csengő hangját,
Míg velünk énekelnek az angyalok.
|
|
 V
Néha én akarok lenni az az idegen…
Az, akiért a mosolyt viseled,
kinek kiöntöd mi mélyről fakad,
kinek elmondod, ha szíved hasad. |
|
 V
Az én palotámban nincsen több száz szoba;
nem áll ajtóm előtt libériás szolga;
az én palotámnak nincsen száz ablaka
és kapuját sem őrzi kigyúrt kopasz rönkfa. |
|
 V
Fényeső hull fenyőfára,
Égő gyertyáknak csonkjára.
Színeket szór szerteszét,
zöld mezőben csillagéjt.
|
|
 V
Nem vagyok több, ne is várd kérlek.
Ha sokat vársz el félek, már el nem érlek.
Mutass közönyt...érezz csodát ott legbelül,
Mindig az a szép, amiben a lényeg elmerül. |
|
 V
Alkonyul, - sápadozik a Nap,
szívemben is bíborfény gyúl
A fények tükrösen villannak
a bodorfelhős égbolt alatt |
|
 V
Nem akarok még érni véget,
ezért nem várom a világvéget
Az én világomnak akkor lesz vége,
ha örökre kihunyt szememnek fénye |
|
 V
A zimankó rajtunk ki nem foghat,
Karácsonyfát rajzolt ablakodra. |
|
 V
Jöttél sötét éjeken át,
Hosszú-hosszú utakon, éveken át.
Aztán hódítottál, te voltál a minden
Az éjszakákon és nappalokon át. |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
