|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Végtelen bárkájáról
álom-csókot lehel a Hold,
csillagok jászolában
egy angyal muzsikál, |
|
 V
Angyalok serege sietve száll
Holle anyó párnájából rázza a tollat
Hópelyhek csillognak, kavarognak
A decemberi hófelhős ég alatt |
|
 V
Izzó testben, láva vérem, tűzcsókod most kérem,
Szerelmem kérem, nem ékszerész mérlegen mérem.
Remegő, utolsó cseppjét lecsókolom italodnak szájadról.
Uram! Te meg csak fordulj el és gondoskodj nyájadról. |
|
 V
Angyal száll, az égből, tündöklő ruhában,
megszentel mindenkit, kedves némaságban.
Karácsonyi szellemek, szerelmek védői,
friss tiszta angyalport, a házasokra önti. |
|
 V
A szelek igazságát hirdeti,
a tiétek, hát higgyetek neki,
úgy bújt elő, mint hajnalban a nap,
a szabadságharc égboltja alatt, |
|
 V
Más nyerte a lottó ötöst
- de nem mar az irigység,
mert én Tökjó pizzát eszem.
Jó sokat. S egy kicsit még!... |
|
 M
Váltani kéne színpadot,
mert így homályba vész a lét,
emberként sanyarulatba vész,
s csak lassan a mába fagy. |
|
 M
Veled vagyok éjjel a csillagok fölött
Álmodjuk együtt a szép, boldog jövőt |
|
 M
s harmatcseppként arcomon itt van.
A mosolyt hagyom, mi örök,
legyen tiéd az öröm, hogy láthattad,
s ha akartad vitted, |
|
 M
Csábító sellővé válok,
dalommal tengert kábítok.
Lelkem sirály lesz, elszállok.
hullámokkal kiáltok. |
|
 V
Mennyire kívánom ölelni tested,
rabul ejt, megőrjít kínozva a vágy,
Veled tölteni minden forró estet,
amíg el nem ereszt, fogva tart az ágy. |
|
 H
A ma örökségbe kapta a tegnapot
Bontásra ítélt világunk nem remél holnapot
Már Istent is kilopták a templomokból
Gazdag várna alamizsnát a koldustól |
|
 H
Miért nem jöttél, hogy kezeddel felemeld?
Dolgos kezeddel, vérverítékkel,
Más földet túr, élelem után kutatva,
Ó, jaj gyermeked a hátsó padok közt elhagyatva! |
|
 H
Csak ott vagyok nálad,
nézem szemed szavát,
s mikor elaludtál
éji nesztől pendült a sötétség.
|
|
 H
Lobban a láng, s a tűz szava túlmutat
minden értelem felett, ahol csak a nap ragyog,
ahol már nincsenek angyalok.
|
|
 H
Nagy morajjal jönnek az utcán,
Egyiküknek lüktet a fájdalom a homlokán,
|
|
 V
’Szeretlek’, gondolta ő
De ki sosem mondta.
Csak gondolkozott,
merengett a világon. |
|
 V
...ki fordította át megint?
Elkezdődöt, az anyag a jelenből jövőbe tekint
Így kap értemet idő és tér
Ami lett rögvest vibrál, de már sodródásra ítélt |
|
 V
Feltűröm gallérom, sietek,
nyakamat óvja puha sál,
hócsipkés, ünneplő ligetek.
hajamra csilla pihe száll. |
|
 V
Bűnös nyomorában, elárvul a lélek,
kincseit a szívnek, eladni, de félnek.
Mosolyt, erényt, hitet – ez kell a magyarnak.
mert különben gyötört lelkek, egyedül maradnak… |
|
 V
A szív sokféle dobbanást ismer,
Az enyém mégis csak egy ütemet ver.
Meglátlak, s a dallama hangosabb,
Rám nézel, s a színe is hatalmasabb. |
|
 MM
Nélküled a magány tengerén sodródtam
Te megmentettél, azóta hiszek sorsomban
Szívünket a boldogság ezüst szála összekötötte
Gyöngyökből font láncainkat felvettük örökre |
|
 M
A legmeghatóbb eseményei a múlt, s jövő éveknek,
Nem anyagszerűek, nem foghatod meg kezeddel,
Csak érezni lehet, érezheted szíveddel-lelkeddel.
Nem fogható, rabolható fizikai valóság világába létezik, |
|
 M
Piros rózsát vittem,
de kétségek gyötörtek. |
|
 M
Meghallgatod ma még? Vagy csak holnap?
Vagy holnap se tán?
Lehet egy év vagy kettő kell még, hogy érezd
kedves, édes, szép mesémet. |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
