|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 Gy
Rég feledték már, aki föltalálta,
hogy lovai látását regulázza,
s a szem mellé – így Nap se, fény se éri – |
|
 Gy
Alfával kezdődik, ómegáig terjed,
ez a távolság, mit életnek neveznek. |
|
 M
Legördül az élet előttem,
Mi régen szép volt elillant tőlem,
Fiatalon még bíztam mindenben,
De már ez csak hiú remény énnekem. |
|
 V
Minden évben értekezlet, évszakok vagyunk,
szereposztás szerint élünk, soha nem halunk,
Tél apóka puszit küld a szeretteinek,
dunyháját is jól megrázza, gyertek gyerekek! |
|
 V
Én nem a haláltól, az élettől félek
Nem a halál hazug, hanem az élet
Gyűlölöm az örömöt, gyorsan elmúlik
Velem az élet cinkelt lapokkal játszik |
|
 V
Tegnap karod ringatott, szerelemben elmerülve
A Nap a Hold a csillag csak nekünk ragyogott
Mosolygó ajkadat csókoltam lázasan hevülve
Halkan súgtad fülembe a boldog holnapot |
|
 H
Fátyol borul az egész világra,
S a lelkeket szakítja szilánkra.
Sötét felhőt repít a szél,
Titokban háborúról mesél.
|
|
 H
A világmindenség
az éj leple alatt
emléked vetíti
a falra.
|
|
 V
Lettem hangból, szép zenéből
sírig tartó nevetésből.
Istennel voltunk mi ketten
így a végén ember lettem. |
|
 MM
lélegző szerelem
lobbanó gyertyalángban. |
|
 V
A fények a lángok, mint őszinte álmok
várnak az Éjre, csillagként égve,
gyulladnak százszor, égi parázsból. |
|
 V
Avar szőnyeg ölelő karja
gondosan be is takarja.
|
|
 V
Néztünk a televízióban egy kutyás filmet,
A végefelé megcsörrent Anyukám telefonja,
Megijesztett a fájdalmas és szomorú hír Minket,
Elhunyt testileg István sógorom, |
|
 V
Rózsaszín felhőben egy varázslatos ének,
hallom a hangjait az angyalok népének.
Városát a mennynek dúdolja a lélek,
égből jövő dallamok, ritkák-csodaszépek. |
|
 V
Ilyenkor Halottak napján,
Elgondolkodom azon, hogy
Az én síromon is majd sok gyertya ragyog?
Eszébe jutok-e valakinek, hogy a síromra |
|
 MM
a remény fennakadt egy kopasz ágon
csak a tölgy és a fenyő
nem vetkezik a havas tájon
csupaszsága később jön elő |
|
 MM
Az Álom nyíló rózsaszirom,
légy tövis: álmodnak köröttem,
és álmodok én is: Babilon. |
|
 H
Azt hittem te vagy a minden,
Sikerült elérned, ellenszenvet érezzek.
Gratulálok neked, elérted hát,
Levegyem a kezem rólad már.
|
|
 H
Hihetetlen, hogy mennyit küszködött
a pehelykönnyű függöny-tonnasúllyal,
először lágyan nyomta ablakom
alig hónapja sikált üvegére, |
|
 H
hosszú hőség után
hirtelen
viharos széllel érkezett
a november.
|
|
 V
Halkan fütyürészett az ablak résein át
Aztán üvöltött, hangjától zengett a ház
Erejét fitogtatta a tetőt kezdte bontani
Már vihar lettem, dicsekszik szél úrfi |
|
 H
Feneketlen sötétségben
Parányi fény vagyok,
Hiába is erőlködök,
Kijutni nem tudok,
|
|
 H
Szeretteim, sírotok
csend vigyázza,
csak a szél sír olykor ott
félve-fázva.
|
|
 H
Halottak Napjára sok-sok virág
benne egy gyönyörű üzenet
szivárványszínbe öltözött világ
jöjj vissza, töröld a könnyemet |
|
 MM
Ne féljetek, mert bennetek van az Úr,
És eljön majd értetek.
Csillogni fogtok a gonosz nemzedékben,
Ahogy az Úr újra eljön, az ég felhőjében.
|
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
