|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 M
A tél megzörgette október kapuját
Ágak roppanása jelzi az elmúlást
Daltalan reggeleknek némasága vár
Olyan szomorú, sivár kietlen a határ |
|
 M
Láthatatlan csomókat szakít fel fájdalom,
láncszemenként fűzött össze álom valóság, |
|
 M
Ünneplőt ölt a halál kertje,
Újra éled a gyász, a veszteség érzése,
Beléd hasít a fájdalom, s körbekerítenek,
Eleven a holtnak, egymásnak így üzennek. |
|
 M
Ő is hasonló volt, mint a többi ember,
Vidám volt, szenvedett, ellenállni nem mert,
Jó is volt, rossz is volt, néha haragudott,
Amikor csalódott, akkor búslakodott.
|
|
 M
Egymás mellett futnak,
mégis magányosak,
társtalanok. |
|
 M
Faggyú illata szökik újra lélegzetembe.
Bánat ül lelkem ágára.
Képek forognak filmkockákat írva:
feketén bámul a halál zsoldos katonája. |
|
 M
Felszáll a hajnali pára,
a Nap ébred a felhők mögött
kék paletta a horizont tengere,
a felhők fehér fodrokat rajzolnak, |
|
 H
Közöttünk bolyong a Végzet,
Számol tőkét, kamatot,
S a név-értékű enyészet
Tudja: kaszálhat, nagyot. |
|
 V
Neked adtam szívem, szerelmemet,
Irántad szerelmem mit sem kopott,
negyven év alatt, csak fokozódott
Téged szeretlek én, hidd el nekem, |
|
 V
Szép az élet ragyognak a csillagok,
nincs más Neked, hívtál engem, itt vagyok
melletted én amíg élek, higgy nekem,
úgy érzem, hogy egész lényed szeretem
|
|
 V
Lázunk vulkán heve felemésztett minket,
egekig repültünk, nem volt már határ,
nem vigyáztuk jól az Isten adta kincset,
s az hűtlen elillant, nem jön vissza már.
|
|
 V
Ajkam elhagyott szavai
szemedben alélva
értelmetlenné válnak;
|
|
 V
A részem lettél.
Bennem élsz, már régóta,
ismeretlenül.
Szavaiddal ébredtél
gyönyörű álmaimban.
|
|
.jpg) V
Sötét téli estén hamvadó remény kopog
Ajtómon a láz, kértem, s nem kapok
Halott madár sírva kiállt: Istenem, hol vagyok?
Régi álom piros színe feketére fagyott |
|
 V
Leesett az első hó
Elég hamar ideért,
Kinézek az ablakomon,
Minden csupa hófehér.
|
|
 V
Lelkem mélyéből fakad a szeretet,
S örökké marad, mit érzek,
Amióta először a tekinteted
Csodájában megszülettem benned,
S bennem a szerelem.
|
|
 V
Szilveszter volt, és ajkunk összeért,
Itt vagy szívem, Téged kerestelek,
Rád leltem, boldogabb nem lehetek!
álmom teljesült, mit szívem remélt. |
|
 V
Ébredj lelkembe tavaszt hozó napfény,
mert gondolatban ülök ágyad szélén,
s őrzöm mesés álmod legmélyét,
nézlek s csak fogom kezed,
érzem szíved dobogta ütemet.
|
|
 V
Könnyezem...
álló könnyzuhatag,
szemgödrén csillogók;
mint, örömtenger sós vize. |
|
 V
Szép vagy és nézlek
Addig, amíg élek.
Szép vagy és nézlek,
Mert szeretlek téged. |
|
 V
Vártam rád az éjjel, de nem jöttél el értem,
szívedben halk remény olvadt el a fényben.
Tanulás az indok, vagy a magány vágya,
angyalt ébresztett fel az őrjitő nagy lárma.
|
|
 Gy
Álmodban mosolyoddal játszik a tűz fénye,
Mint tavasz bársonyán a pislákoló kikelet,
De az időkép vásznára festettek már színeket. |
|
 Gy
Fáradt levelek ülnek az őszi padra
lassan elillan belőlük az élet,
merengve gondolnak a kamasz tavaszra, |
|
 Gy
Pokolra kerül a tűz,
ha vizet ér.
Arcára kényszer ül,
felhőre lebeg, s kék. |
|
 Gy
Van nekem egy mackóm,
Mit tőle kaptam anno.
Mindig nálam volt,
Bárhol is vagyok. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
