|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 H
Uram, a kín szülötte aki költő közöttünk,
s te a szerelmet adtad nekik, hogy azt imádják?
Ha felvillan a szépség, vad őrületbe esnek,
mert sóhajukba titkos kórként belopja vágyát.
|
|
 H
Vártam rád, hol sírt a szél,
s tarajos hullámcsipkék
gyászfátyolként hulltak szét
parti kövek szegletén. |
|
 V
szállnak a szavak a sok átlátszó pihék
lelkemben a vers néhány égője kiég
de a fény hámrétege amúgy is kopva
naponta túl sokat fürödtem a sokkba’
|
|
 V
Valamikor nékem is volt biztos, meleg otthonom.
Benne szép gyermekem és szerető asszonyom
Rossz sorsom kifosztott, mindent elvett tőlem,
Fiam magamra hagyott, és meghalt a feleségem |
|
 V
Ha ősz öreg leszel, s szemedre álom száll,
S a tűz elszenderít, lapozd e könyvet át,
Oly álmodóan lágy tekintetedre árny
Vetül, ahogy a múlt lebbenti fátyolát;
|
|
 V
Fáradt lelke megpihenne
de nem lel sehol nyugalmat,
lesz még szép is, nem hisz benne,
válla roppan a súly alatt. |
|
 V
Dől a pénz, fogy a pénz
s az ellentét nőttön nő.
Dől a pénz, fogy a hit
s az érték áruvá silányul. |
|
 V
Homokos a kutyám,
Szeret homokozni.
Megrázza szőrét
és ölembe ugrik. |
|
 V
Mintha kalács volna,
úgy faltuk a barna kenyeret,
Anyám hűn, vágta a szeletet,
foszlós, karéjforma.
|
|
 V
A Lét felhorgad, az Idő suhan;
Barátaim – Szent Crispin napja van. |
|
 V
Találkoztam egy napon a szépséges leánnyal,
arca szépséges volt, mint a zápor szívárvánnyal.
Szeret ő is salsázni, és megkért, hogy egy estére,
táncoljak majd vele latin salsát végre.
|
|
 V
Szívszövetünk szétszakad
lélek szálak
foszlanak
ostoba csend |
|
 V
Szabadságnak hajnalát várom,
Ihletben élő gyöngyöző éjszakát,
Melyben megláthatom én is őt,
Parnasszusnak legszebb angyalát!
|
|
 V
Holt a víz. A völgyi fák derékba tört
megkövült idolja áll ma néma őrt,
mint megannyi barna lápi gyászhuszár,
s zöld a tó, ha rája hull a fénysugár. |
|
 Gy
Álmos a nyár, már fáradtan ébred,
szikkadt küszöbén ősz toporog,
elszáll a varázs - ilyen az élet -
látszólag áll, de mégis forog. |
|
 Gy
Álmodtam egykor
Egy tündérmesét,
Hittem hogy véget,
Majd sohasem ér,
Most állok némán |
|
 Gy
Valami megmarad a nyárból,
egy sárga dallam, sárga hang
a búzatáblák karcoló zajából. |
|
 Gy
Jajgat a szem üresen,
jajgat a kar erőtlen,
görcsbe rándult a gerinc,
s a láb fagyott
dermedtségben kiáltozik.
|
|
 Gy
Magasröptű száguldással,
Egészséggel, akarással,
Hihetetlen, de így esett,
Örömcsokorba köttetett, |
|
 Gy
Hangulatod nyújtja már a két kezét,
suttogd halkan, szenvedéllyel a nevét!
Vigyázz rá és szeresd őt, mert teheted,
gondolj arra, újra szép lesz még neked! |
|
 V
ha volna még időm
a feledés ráncaiba sminkelném
minden búmat |
|
 V
Hova tüntek csókos, nyári éjszakáink?
A lombok alatt a sétányon csak mi ketten,
Nem látta senki sem a mi boldogságunk' |
|
 V
Nyögöm a nyugdijam.
Nyögve nyelősen élek.
Nyögve eszem néha.
|
|
 V
Áldott percekből rakj össze szép évet
Ki bízik a jövőben változtatni képes
Akadályt kerülgetsz közben fogy az út
Végére érsz ha lassan jársz, ha futsz |
|
 V
Mindenhol felfutó színes délig nyitó,
Felkúszik magasba, hogy legyen látható,
Elűzni akarja gondtól a ráncokat,
Vidámabbá tenni a fáradt arcokat,
|
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
