|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Elsétálgatunk az őszi korzón, elnézelődünk,
Leülünk egy padra, nézzük a fákról pergő
Faleveleket, melyek oly finom szinekben
Táncolnak az enyhe őszi szellőben a parkban.
|
|
 V
Te ki felette állsz bánatnak,
hozz békét megnyugvást hazánknak.
Tekints le ránk, halld meg szavunkat,
neked sírjuk most bánatunkat.
|
|
 V
Szemembe mosolyogva rugdosott az élet
De bőkezűen adhat akár harminc évet
Ép az elmém, tudok még számolni
Hajam égnek áll, mennyi az az annyi? |
|
 V
Erdőn, mezőn Ősz apó jár…
nyomában színes a határ.
Természet palettája csodás,
varázsa tündérszép látomás.
|
|
 H
Ötven felett kezdődik már Szeptember,
Még napsugaras, mint a régi Nyár,
Még csókra éled hajnalban az ember,
De már ködösebb lesz a láthatár. |
|
 MM
Tudtam, hogy már régóta ott állsz,
tudtam, hogy már nagyon vársz, a pályaudvaron.
Tudtam, hogy minden fontos, ami történt
mert ami velem történt, hát Veled történt. |
|
 MM
Nyári szellő lengedez a balkonon,
szerelmes pár csókolózik a padon,
sóhajt a lány, lelkük újra egybeforr,
nyári este lágy muzsika szépen szól. |
|
 MM
Törölve |
|
 V
Milliónyi apró tükörben nézi magát,
s hajnali harmatban fürdő fűszálon
megcsillanva táncot jár
a fénylő napsugár! |
|
 V
Űzte a méhet a vágy, a virágnak a kelyhe a cél.
Hitte, hogy adhat a nyár, ahogy eddig is enni adott.
Fújta a méh szekerét, a kehelybe segítve a szél.
Száraz a nyári világnak a vége - a semmi van ott.
|
|
 MM
Csalóka árnyak libbennek
az éjszakai holdfény helyén.
A reggeli fény szemhéjunk
redőnyein tör át. |
|
 V
Van nekem egy mackóm,
Még úgy kaptam anno.
Barna pihe puha,
Kis bundás állat. |
|
 V
Így volt ez megírva, sorsunk egy nekünk,
más lány mosolya nem hozott zavarba,
csak Téged zártalak mindig karomba,
éljük szép életünk, s nagyon szeretünk. |
|
 V
Az egykori vagányra,
Rátört bús magánya.
Társtalanul magányos..
Meditálásra hajlamos.
|
|
 V
Nézd az őszirózsát,
Hogy virul a forró nyár után,
Minden szinben pompázó
Gyönyörű kis virág.
|
|
 MM
Izzik az ég tava csillagok égnek,
csóva süvít tova tűzszekerén,
lobban a tűz, rezeg égbeli mécses,
csillan a fénye, a Hold peremén.
|
|
 H
Kopasz a fa, lehull a levél, áll a csend
Bár hallanám hangod, úgy aggódom érted
Szürkén, hervadtan ülsz mellettem a padon
Szívod, füstölsz s nekem szorít a torkom |
|
 H
Odafent az égen ezer csillag ragyog,
százszor lehullanak onnét a smaragdok.
Hajnali napfényben álmos lélek kocog,
a sarjadó lombokon egy apró harkály kopog. |
|
 Gy
Káposzta, répa integet,
a tök pár nélkül nem szeret;
s nagyobbra nőni sincs oka,
a cukkínira fáj foga. |
|
 V
Tavasz, nyár, ősz vagy tél
Nappal és éjszaka ölelkezik egymással
Mint az évszakok, úgy fordulnak,
De a világ egy marad! |
|
 V
Elindultunk napsütésben
Sétálni a kiserdőben,
Jött egy kósza kis felhőcske
Szakadó eső lett belőle! |
|
 MM
mégis gyönyörű, csoda szép volt,
ahogy naponta nyílt az égbolt,
és megengedte, hogy legyek.
|
|
 MM
Van bennem egy tüske.
Nem tudom hol szereztem.
Belém döfött maradandón,
Azóta is szívemben hordom. |
|
 MM
Nem könnyű az élet hidd el, senkinek,
mért' nem érted, mért' nem, talán nincs hited?
Ne siránkozz mert ettől dühös leszek,
de hidd el azért, mert nagyon féltelek! |
|
 MM
Ez üveg eltörik, a felszín meghasad,
És áltasd, áltasd bár önző szemmel magad:
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
