|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Csendes távozás,
Üvöltő fájdalom,
Hangos kiáltás,
Szomorú pillantások,
|
|
 M
Azóta is szépen, csöndben
Csepereg, de megköszöntem,
Istennek, hogy végre adott,
Vártam rá három hónapot! |
|
 V
Az utolsó szivárvánnyal
Jelet küld az Ég a Földnek
Figyeljetek, készüljetek
Nem kötök új szövetséget |
|
 V
Vén malom a hegytetőn,
Őröl szakadatlan; |
|
 V
Hiányzik a gyönyörű arcod minden rezdülése,
hiányzik a szemeid tündöklő napsütése.
Hiányzik a szád forrón izzó parazsa,
hiányzik a finom kezed simogatása. |
|
 V
Midőn az Úr szólt hajdanán:
„Világosság legyen!” Az ám,
de Embert ott még nem óhajtott,
dínót alkotott előbb, s majmot.
|
|
 V
Álmodon merengek a csillag hajnalfényben,
búskomor arcomon könycsepp alszik mélyen.
Vöröslő napsugár éltet áraszt széjjel,
hozzád imádkozom sűrű nagy reménnyel.
|
|
 V
Szilvalekvár színű felhő mögé bújva
hajnali bíbor ruhád már levetetted,
késő őszi, száraz levelet kergetve
csípős, hideg téli széllel játszadozva, |
|
 V
Lement a Nap,
Felkelt a Hold.
Suhan a táj,
Basszus dübörög a fülembe.
|
|
 V
Veled álmodtam az éjjel
s reggelre léted bennem zihált
míg szívembe nyomott térddel
röhögött a múlt, a rafinált
|
|
 MM
... és ott állsz az éjszakában, a holdsugártól fénylő horizont alatt.
Sziporkázó, millió csillag körötted, mégis a kegyetlen magány gyötör. |
|
 Gy
Van egy lány,
Kit mindig erősnek
Magabiztosnak,
Látnak. |
|
 Gy
Ereje illan a Nap sugarának,
elmúlt, vége van a meleg nyárnak.
Hűvös ősz közelít arany fénnyel,
levélesőt szór a réten széjjel. |
|
 Gy
Zivataros szerelem,
Úgy kellett ez nekem.
Jött mint a nyári zápor,,
mi nyakamba hullott.
|
|
 H
Halotti torban születő lelkünk,
levetve mocskát, születik ujjá,
szeplőtelen csecsből szívja az
új lét, új élethez az anyatejet. |
|
 MM
Hogyan mondjam el Neked,
hogy mennyire szeretlek,
ha nem vagy mindig velem
hiányodtól szenvedek! |
|
 MM
Az öreg pad a parkban
Szomorúan álldogál,
Várja a szerelmes párokat
Kik hozzá csókolózni járnak. |
|
 V
Ember, ne áraszd könnyeid, panaszod,
sebesre saját kezed tépte arcod,
s te választottad meg a patrónusod
most sírsz és sopánkodsz, hogy rossz a sorsod
|
|
 V
Ma ismét eljött hozzám az emlékezet
A csendben egy csillag mesél szépet
Lassan úszik éj tengerén a Hold
Üvegcserepekből rakom össze, mi volt |
|
 MM
mégsem félek. ölelő tekinteted tiszta alázatában
mint János a Jordánban folyvást öntudattá keresztelsz.
|
|
 MM
Az égbolton még aranylik a Nap
susog a nyári szél vetkőző lombok alatt
langyos érintéssel simítja arcunkat
levelek beszélgetnek ölelő ágakkal |
|
 H
Sohase vettem a vágyaimat számba |
|
 H
Álmodtam egy álmot, egyszer - ámde fel nem ébredtem még.
Léptem ott jár, hol összeér forgó föld és hatalmas ég;
Otthonom e táj, ez áldott hely, másutt: idegen vagyok,
Ott hideg köd szitál alá, itt körül szivárvány ragyog, |
|
 Gy
A parti díja nem lehet vitás,
Babszemre megy a játszás.
A nyertes főz majd belőle,
Jókai bablevest csülökkel. |
|
 Gy
Azt mondod, hogy szeretsz,
Ezt én el is hiszem Neked,
De nekem a szerelem nem ilyen! |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
