|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nem rendkívüli élmény nekem,a pofára esés
Tán nélkülük igaz ember sem lennék
S nézd itt vagyok, egy hosszú nap után,
Megint elmélkedek ugyanolyan bután,
|
|
 V
Tép, fáj, zúz,
Belülről csak szúr.
Ahogy dobog,
Úgy zokog. |
|
 V
Ezüst holdfényben úszik a táj,
a hajnali fény váltja fel.
Rügyeket, bimbókat bont a Kikelet.
A tavasz friss szellője susog, |
|
 V
Emlékszel kedves, még régen
boldogságunk idejében
együtt hallgattuk e zenét
fogtuk közben egymás kezét. |
|
 V
Egy szó most ajkadon, csendesen szól,
Varázs igéje szerelem,
Tovaszállt érzések,
Újra visszajár, |
|
 V
Érzem szavaid bársonyát
Ahogy agyamon futnak át.
Érzem szemed pillantását
Ami talán szívembe lát.
|
|
 V
A bölcs soha nem gondol arra,
De jó lenne,ha megfiatalodna
Mit kezdjen fiatalos erejével, |
|
 V
Szavak nélkül megszólalni szeretnék
némán, csendben elmondani szeretném -
azt, amit a szív rejt mélyen magában
azt, amire betűt még nem találtak. |
|
 V
Nézem angyalkám, féltő pillantását,
Látom benne, a félelem aggodalmát.
Érzem, szívének, rettegő féltését”
|
|
 M
Szeretetem hozzád vezet
behatol a lelkedig
vidámságom kölcsön adom
nálad lehet reggelig. |
|
 M
Bemutatom magamat:
lásd, szép négylábú vagyok.
Fülem hosszú, farkam kurta,
hasonlítok a nyulakra? |
|
 V
öbölnyi
csend
tajtékos
tengeren |
|
 V
Tudom én mi az író feladata
Fejet hajtani, szerényen alkotva
Tollat nem érdemes azért felemelni,
Hogy fél-műveltek vágyát elégítse ki |
|
 H
Náthás vagyok, orrom folyik,
Allergiám "tavaszodik",
Tüsszentésem, mint egy bomba,
Zsebkendőt fogyaszt halomba' |
|
 V
Üres a szekér, amikor elindul.
Az út végén vár a Vámos!
Megnézi, hogy a szekéren,
mi a hasznos, mi a káros! |
|
 V
Elejtett szavak lelkemen
ejtenek sebet,
a fájdalom vés rája
apró, véres kereszteket. |
|
 V
Ne pazarold ,ne szennyezd a vizet,
Az egyik legdrágább kincsünket!
Mely éltethet,megmenthet,
|
|
 V
Ezüstbe álmodta hajnal fényét
égő aranyba kelő Nap sugarát
kacér-fehérbe gyöngyvirág csengését
zöld estélyibe szégyenlős fűzfát.
|
|
 V
Tavaszi, friss harmat hullong
Derengő homály a bokrok között
Édes kábulat az ábrándok mögött
Gyöngyöző égen felhő párolog
|
|
 V
Nem mozdulok. Az idő halad alattam,
Rongyos futószőnyegként szinte mozdulatlan.
Pislákolnak a fények, de oly halovány,
Belep a ködfoltos puszta magány. |
|
 V
Amikor megláttam arcodat,
El sem tudod képzelni a
Boldogságot, amit éreztem,
Hiányoztál, rég láttalak! |
|
 V
Szelek szárnyán szavak szállnak,
suttogva suhannak sóhajok,
világ végén vágyak várnak,
omlósan olvadó óhajok.
|
|
 V
Szomorúfűz, kedves fácska,
A vízparton álldogálsz,
Talán azért vagy szomorú,
Mert ott társat nem találsz.
|
|
 M
vörös iszapunk alján
hajladozik egy rózsa
megszúrja a halott nénit
ártanak egymásnak |
|
 M
A két szeme, ha rám ragyog,
szívem gyorsan dobogni kezd.
Elvarázsolt, kábult vagyok,
vajon hogyan csinálja ezt? |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
