|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Mandarin illatú téli éj,
Holdsarlósugarú éji kéj,
óborban üdvözült íz, zamat,
szerelemillatú pillanat.
|
|
 V
Szép, domború, szomjat takar,
Csábos csápja ajkat kapar,
Meleg érzet, zárja dugó,
Agyba mászón tenni tudó, |
|
 V
Minden ember ajándékba
kapta rövid életét,
mellyel el kell számolnia,
mikor lép ura elé.
|
|
 Gy
Reménykedik és elhiszi,
lehet még jobb az élete,
fiatal még a halálhoz,
még kicsit élni szeretne. |
|
 H
A tél számomra – „Russzkaja Zima”,
Öt év Pityer a szeles Néva-parton,
Diáknak szánt a jó sorsom oda,
Hol hull a hó napokon át, kitartón. |
|
 H
Férfinak teremtettél, Istenem,
Ha akartad,
Ha nem,
Azzá lettem;
|
|
Nézem a meggyújtott gyertya fényét,
Eszembe juttatja, kedvesem emlékét.
A láng árnyékában látom az arcát,
Most is ki nyújtja felém, hívogató karját. |
|
 V
Én nem taposom szét a világ koronáját,
És nem gyilkolom
Eszemmel az ismeretlent, mely utamba kerül:
Virágokban, ajkakon, szemekben, sírokon ...
|
|
 MM
Arcom feléd fordult,
forró csókkal ajkunk csókolt
Érintettél.....
S ez olyan jó volt! |
|
 MM
Süt a nap,
A környékben
Lévő minden élőlény több erőt,
Jobb kedvet kap,
|
|
 V
Előttem sárguló erdő állt,
Benne az út kettéágazott,
Vándorként az egyik hossza várt,
Néztem amennyire szem ellát, |
|
 V
Pedig itt motoszkál
a neve a
fejemben. |
|
 V
Egy mézkalaúz vezeti őket,
Kövessék a méhek fészkéhez
A mézborzika ezt meg lesi,
Hátha kap mézes valamit. |
|
 V
Tudom, akkor elkezdenél távolodni,
Azt meg nem szeretném átélni,
Mert az nagy döfés lenne,
S nem biztos megint begyógyulna sebem,
Legbelül úgyis tudod: Még mindig szeretlek!!
|
|
 V
Ez az ötszázadik versem,
nem sok ez, nem is kevés.
Amatőrtől épp elég.
Írtam sokféle témáról,
legtöbbet az elmúlásról.
|
|
 V
Szavad csobogó aranypatak,
lubickolva fürdőzöm benne,
úgy becéz, mintha a lelkemnek,
gyönyört adó balzsama lenne.
|
|
 V
Sivár a lét, a lélek árva,
kapaszkodna egy fénysugárba.
Hamvadó hit tüzében égve
tekintünk ködös messzeségbe. |
|
 V
Barackvirág a mosolyod
Mindig csak róla álmodok.
A barackfa elvirágzik,
Eső hullik és megázik. |
|
 V
bús fadoronggal sulykolta tömörnek
a gyökerekre terpeszkedő földet,
s a nagyfejszével, csak úgy próbaképpen,
megügyelve mint üt vissza a kézben, |
|
 V
Színes káprázat az ember életében,
igazgyöngy vagy gyémánt, csak erről álmodik
ki szegény., mondd szerinted, honnan származik?
ha Nap lennék, ontanám rá szerény fényem
|
|
 V
Töredezett létben úgy elfog,
érthetetlen így amit makog
s ahogy maga alá hajt érzelem,
bú már vérként kering testemben. |
|
 V
A könnyes szempilláimon át
látom a szivárvány színeit,
ahogy a napsugár rám nevet,
érzem éltető gyönyöreit. |
|
 V
Éhínségtől korgó gyomor,
Felépített luxusnyomor.
Fulladozó álmok között,
Reményvesztett ajtók mögött, |
|
 V
Aki érdemelné,
Annak jót, sosem ád,
Átkozott egy élet!
Nyomában harag, vád! |
|
 V
Elnyúlik messze a part,
Igaz lehet mindenütt:
A víz a partra szalad,
Tengeren bár a szemük. |
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
