|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Egy kis púder, egy kis szín,
Egy kis álom, rózsaszín,
Hangulatból kedvező,
A nő, máris megnyerő, |
|
 V
Az emberek a homokos part hosszán
Mind egy irányba fordulnak és néznek.
Hátukat fordítják a földnek.
Úgy néznek ki a tengerre egész nap. |
|
 V
Tavasz gyere már,
Sok ember téged vár,
Várják az érkezésedet,
S foglald el a helyedet.
|
|
 V
Míg a nagy szalonnak éje felpezseg,
drága ónkupába bájital csurog,
szép imába szállva lent a koldusok
itt ma nem lehetnek ők se vesztesek.
|
|
 V
Csillagok ezrei ülnek az éjjeli ég köpenyére,
Nyugtalanul kalapál a szívem, és a szememre
Nem hoz az éj sem enyhet adónak mézízű álmot,
Számolnám, - ha lehetne - a kis barikákat az égen, |
|
 V
A víz, míg ráncokat ölt,
hajót bukdácsoltat,
s mint üveg, a vizes föld
tükröz sirályokat. |
|
.jpg) Gy
Szikrázó fényben
a gyolcs fehér hóban szánt
barázdát létem! |
|
 M
- teremtő vágyuk oly régen
erre vár-
létükkel játszva a boldog
percekér’. |
|
 M
Elengedni sosem mertelek.
Most mégis elengedlek.
De gondolatban veled
Minden percben ott vagyok, |
|
 M
pengét nyelni...
nem mindenki képes,
Aki nem érez fájdalmat,
megteheti, noha beteg alkat. |
|
 M
elfújja a szellő csontjainknak porát
finoman érinti a lebukott nap bársonyát
halovány pírjával búcsúzik majd tőlünk
így lesz ő továbbra, mindörökké őrünk - |
|
 M
Vau, vau, kis kutya
Nem hagylak el én soha. |
|
 V
Késő este volt,
minden olyan csöndes
Ablakomból nézve az
első hó leeső könnye, |
|
 V
Életed vad viharában tátonganak sebeid,
Keserédes magányodban elcsitulnak perceid.
Megfagyott pillanatok jégkristályán dideregve fázol,
Zokogó lelked segélykiáltása üvölt fel a mából.
|
|
 V
Megbántottál? Ugyan hagyd már!
Megbocsátok Néked,
mosolyogj rám, úgy szeretlek,
nagyon szépen kérlek. |
|
 V
Lement a nap, ültünk csendesen,
Kinn a parton nem volt senki sem.
A sok csillag mind lenn a tavon,
Tükrük volt a sima Balaton. |
|
 Cs
Lépteim tompán
visszhangokat vertek
a csendes éjben,
a város peremén. |
|
 V
Csend ül a tájon, csak a lélek neszez,
dér-tollas hattyú siklik az alkony taván,
jégruhája rideg, óvja a valót, rejtve
előlünk egy fagy-szemcséibe zárt világ.
|
|
 MM
Álomszép ég kéklik felettem,
smaragdzöld fenyves alatta,
a Nap véres csík, már nem éget,
és én csendesen andalgok haza. |
|
 MM
Parányi árnyak,
szemem zöldes sugarán,
hozzád tartoznak. |
|
 MM
önzésem
mérhetetlen
ahogy gyűlöl
az elviselhetetlen
szív |
|
 MM
s a szél is az isteni messzeségben
éled hol keríti időfal a mindenséget
|
|
 MM
Úgy kellenek álmok ma is,
mint egy falás kenyér,
mert megvalósításukhoz
tett kell és szenvedély. |
|
 M
Könnycseppek gördülnek,
s az arcon végig folynak.
A legvégén a földre,...
némán le is hullnak! |
|
 M
Mellény sárga, fej fekete,
ő a kicsiny széncinege.
Meghálálja majd az étket,
rovar, hernyó, nyáron félhet. |
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
