|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Örökségük lesz a szeretet
amiből van rengeteg.
Amennyit tovább adtok,
kétszeresen vissza
kapjátok.
|
|
 V
Megbékéltem magammal s veled,
míg tél nem jött. Nem éreztem
arcod hiányát a lezárt ablakok mögött
amíg nem vacogtam esténként
|
|
 V
Megpróbáltál elfeledni,
nem hitted, hogy nem sikerül
kivel akarsz Te nevetni
önfeledten, és egyedül? |
|
 V
Gomolygó felhők, nedves esti árnyak
búsan bolyongó, kósza emlékek
elszálló álmok, fájó érzések |
|
 V
Nevetve búcsút int a nyár,
egy évet most majd újra vár,
könnyedén viszi batyuját,
itt hagyva huncut mosolyát.
|
|
 V
A csecsemő csupasz bőre
szőrtelen és bársonyos,
Fogatlan, rózsaszín szája
tejszagúan illatos. |
|
 V
Megérintett a szerelem pillanata
Édes, mézes illata
Pillantásod mosolya. |
|
 Cs
Csikorog a tél a talpam alatt.
Tegnapi angyal a hóban maradt.
Szikrázik a Nap, csillámlik a fény,
fedél nélkül fagy élet, és remény. |
|
 V
Kérdésedre válasz: Sejtem, de nem tudom
Kifejtem tehát elvont gondolatom
Isten egy van? Vagy lehet talán több is?
Keresték a választ erre már bölcsek is |
|
 V
Ha nem tanulsz, jön a mumus,
Elzárja a gépet,
Te meg maradsz egy nagy butus,
Nem sajnállak téged. |
|
 V
Piros a hajnalpír,
bár fehér most a lepel,
mi takarja e földet,
|
|
 V
Olvasni kezdtem az ereket a falevélen ...
Hallottam egy beismerő vallomást az elválásról,
Mint egy hófehér hajú, ki az emlékeit magával hordja,
Millióan esni kezdtek a szél forgásától
|
|
 V
Nilfheim, te vad hideg, kapudöngető,
te aláhulló, nem kívánatos jéghideg,
te mindent beborító szellemgörgeteg,
s az Éj, sötét felleg. Jöjj elő! |
|
 V
Érzem ereimben már terjed, szinte gyökeret ver,
és markába fogja szívem,
mit el nem enged talán sohasem. |
|
 V
Csak emlékszem –
Hallgatok és figyelek.
Szívem tanúskodik,
új hittel, új fény felé, |
|
 MM
Fáradt, lassú léptekkel vánszorog
az idő, a jövő kapuja felé,
megfáradt kezével már nyúl a kilincsért,
hátrahagyva a múl minden kincsét. |
|
 MM
Gyertyát gyújtottunk, fénye tompán ragyogott,
árnyékot vetett, s a sötétben csatangolt,
sarokban régi dalt játszott vén zongora,
lehet, csak hittük, oly szép volt az éjszaka. |
|
 MM
Szív a tücsök, hegedül
Nem jó lenni egyedül.
Esti csendben szól a dal
Fűszerezzük egy csókkal. |
|
 MM
Sápadt árnyékok a havon
csillagot gyújt az éj,
a Vénusz hidegen ragyog
jégmarokkal szorít a Tél. |
|
 MM
Satrafás és nyújtófa.
Seprű és boszorka,
Bazsalygott kedvese,
Mikor jól fejbe verte.
|
|
 V
ujjak közt rejtett
áll, figyelő tekintet
hallgatag béke |
|
 Gy
Hol az ég és föld összeér,
a végtelent ott találom,
köröttem élő költemény
és valóság minden álom. |
|
 Gy
Sok régi emlék
megtalált nemrég,
elhagyott lépted
visszajött érted. |
|
 Gy
Az emberiségnek otthona e bolygó
milliárd életnek székhelye és sírja.
De mindig meg tudta védeni a sarját!
Szeretet lelkével kísérte útjára. |
|
 Gy
Gyümölcsös ősszel,
rőt szín fák alatt,
emlékszel kedves?
- mindig vártalak. |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
