|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Vágy dúdol a titokzatos éjben,
szíved húrján pendül most dalom,
egyesülve boldog szenvedélyben
átölel az égi oltalom. |
|
 V
Szomorúfűz telepedik le
a tóparton,
felette madárfütty
hangulatot keltve száll
a virágillatú levegőn át…
|
|
 Cs
Ne ígérj, ölelj, ne szólj egy szót se,
ne mondjunk rosszat, ne mondjunk jót se,
hallgassuk percünk néma dallamát,
őrizzük vágyunk bíbor hajnalát. |
|
 Cs
Innen-onnan összelopta
A sok tűzifát egy halomba.
|
|
 Cs
a megkocsonyásodott csendben,
sátrat vet az éjjeli fagy,
aztán tova lebben sötétben,
s érzed , hidegben magára hagy.
|
|
 Cs
Ne vessünk meg senkit sem,
nevessünk együtt örömmel.
A nevetés - ha szeretet,
szelíd mosolyból ered.
|
|
 Cs
Verseidért nem kapsz csilingelő jutalmat?
Mit számít az, viszont kiírod a gondokat!
Lelked ettől megkönnyebbül, boldog is lehetsz,
sziporkázva újra írod sok szép versedet!
|
|
 Cs
Vállalom önmagam,
a világ kirekeszt.
Ha feladom álmom,
úgy élve halok meg. |
|
 V
Öt év elteltével sem múlik a fájdalom,
Mikor fotódra nézek, szívem, fáj nagyon.
Szememből nem tudom letörölni a könnyet,
Lelkem nyomasztja a bánat, s rám görnyed. |
|
 MM
Hogy tudok szilárdan mosolyogni?
Tisztán is másokról gondoskodni,
Még ha én elveszítettem mindent,
Egy dolgon kívül: A hitet!!! |
|
 MM
Míg tengelyén a fáradt Föld
Fásultan forog,
Fagyos magyar januárban
A Tél vigyorog. |
|
 V
Akkor megszólal a Lélek!
Elmondja, hogy él,
és tudja, mi a vétek,
amit a test elkövet |
|
 M
Stigmájától így szenvedvén,
nehéz az ő keresztje!
Kigúnyolván és megvetvén,
nevetség a bélyege! - |
|
 M
Nem “versenyzem” tovább, mert nem azért írok,
hogy a szavaimmal teljenek papírok,
Korábban is járt már, úgy a költő ember,
szembe kellett szálljon önző értelemmel. |
|
 V
Pihenj kedves, hisz itt vagyok újra,
nézd a Holdat mily szépen ragyog,
szívednek is így lesz végre nyugta,
ígérem, hogy véled maradok.
|
|
 MM
Tettek, vettek, hitegettek,
Elterelték figyelmemet.
Közben jól kizsebeltek,
Keresem a tetteseket.
|
|
 V
Jöttem, mentem, tettem, vettem
egész életemben.
Elégedetlenül.
|
|
 V
Mezőn nyíló kis virág, oly magányosan,
Eső mossa szirmait, oly nagy, gondosan.
Leveti ruháját, átöltözik, |
|
 MM
Nem hajlok jobbra, balra
Meghalok egy nap magamba.
Lelkem, mint madár
A végtelembe száll. |
|
 MM
Nem szeretem a tükröket,
De muszáj néha belenézni.
Borotvával csak így lehet
Napos szakállam elintézni. |
|
 MM
Olyan vagy, mint egy látomás
mindig hajnalban érkezel,
csillagok közt másra sem vágysz,
tudom, ma is velem leszel. |
|
 MM
Közös Célunk felé haladunk,
hol győztesként feltámadunk!
Mert eljön a rendelt idő,
és ott vár bennünket Ő!
|
|
 MM
holdasztalnál dőzsöl öt szék
stressz fordítja rám a kulcsot
betűk nyalják az éjbögrét
ez a helyzet nekem túl sok |
|
 MM
Képes vagyok az állatokat,
a természetet és a jó embereket szeretni,tisztelni,
S műveket is értékelni. |
|
 MM
álomba dermedt jéghideg fűzfák,
vártak a megváltó virradatra. |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
