|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Vén kujon volt ma a Nap;
De aligha bánta,
Hogy az áhítozó földet
Újra megkívánta. |
|
 Gy
Tanulók voltunk, tizenévesek,
Romlatlanok, ki álmodni szeret,
Két romantikus, naiv fiatal,
Ki csóknál többet dehogyis akar. |
|
 Gy
Nekem nincs Tiszám, Dunám
csak hömpölygő vén időm,
s partjáról párolgó perceit bámulom
közben elhagy a remény a csalfa szeretőm. |
|
 V
Bánat ül a szívemen,
Arcomon komorság jelenik meg.
Semmiben nem találom örömem,
Csak ő tudna vigaszt nyújtani nekem.
|
|
 V
A völgyben, a hátunk mögött,
Rég kihalt az utolsó hír is.
A tölgy egyik levele, mint egy láng a hajadra szállott,
Ott forgott és megállott, egy száraz láng volt. |
|
 V
A párkereső mindig válogat.
Tökélyre vágyik, hibátlan gyémántra.
Kerget misztikus, színes álmokat.
S ha nem találja, szíve meg van bántva. |
|
 V
Egy kis púder, egy kis szín,
Egy kis álom, rózsaszín,
Hangulatból kedvező,
A nő, máris megnyerő, |
|
 V
Az emberek a homokos part hosszán
Mind egy irányba fordulnak és néznek.
Hátukat fordítják a földnek.
Úgy néznek ki a tengerre egész nap. |
|
 V
Tavasz gyere már,
Sok ember téged vár,
Várják az érkezésedet,
S foglald el a helyedet.
|
|
 V
Míg a nagy szalonnak éje felpezseg,
drága ónkupába bájital csurog,
szép imába szállva lent a koldusok
itt ma nem lehetnek ők se vesztesek.
|
|
 V
Csillagok ezrei ülnek az éjjeli ég köpenyére,
Nyugtalanul kalapál a szívem, és a szememre
Nem hoz az éj sem enyhet adónak mézízű álmot,
Számolnám, - ha lehetne - a kis barikákat az égen, |
|
 V
A víz, míg ráncokat ölt,
hajót bukdácsoltat,
s mint üveg, a vizes föld
tükröz sirályokat. |
|
.jpg) Gy
Szikrázó fényben
a gyolcs fehér hóban szánt
barázdát létem! |
|
 M
- teremtő vágyuk oly régen
erre vár-
létükkel játszva a boldog
percekér’. |
|
 M
Elengedni sosem mertelek.
Most mégis elengedlek.
De gondolatban veled
Minden percben ott vagyok, |
|
 M
pengét nyelni...
nem mindenki képes,
Aki nem érez fájdalmat,
megteheti, noha beteg alkat. |
|
 M
elfújja a szellő csontjainknak porát
finoman érinti a lebukott nap bársonyát
halovány pírjával búcsúzik majd tőlünk
így lesz ő továbbra, mindörökké őrünk - |
|
 M
Vau, vau, kis kutya
Nem hagylak el én soha. |
|
 V
Késő este volt,
minden olyan csöndes
Ablakomból nézve az
első hó leeső könnye, |
|
 V
Életed vad viharában tátonganak sebeid,
Keserédes magányodban elcsitulnak perceid.
Megfagyott pillanatok jégkristályán dideregve fázol,
Zokogó lelked segélykiáltása üvölt fel a mából.
|
|
 V
Megbántottál? Ugyan hagyd már!
Megbocsátok Néked,
mosolyogj rám, úgy szeretlek,
nagyon szépen kérlek. |
|
 V
Lement a nap, ültünk csendesen,
Kinn a parton nem volt senki sem.
A sok csillag mind lenn a tavon,
Tükrük volt a sima Balaton. |
|
 Cs
Lépteim tompán
visszhangokat vertek
a csendes éjben,
a város peremén. |
|
 V
Csend ül a tájon, csak a lélek neszez,
dér-tollas hattyú siklik az alkony taván,
jégruhája rideg, óvja a valót, rejtve
előlünk egy fagy-szemcséibe zárt világ.
|
|
 MM
Álomszép ég kéklik felettem,
smaragdzöld fenyves alatta,
a Nap véres csík, már nem éget,
és én csendesen andalgok haza. |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
