|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ő csak egyet felelt: Szomorú lehetnék,
De nem oldok meg vele semmit sem én.
Egy szép napon minden megváltozott,
Az arcáról a mosoly lefagyott. |
|
 MM
Verejtékünk, és könnyünk,
Nem fog hullni többé,
Ha majd fenn a mennyekben,
élünk mindörökké. |
|
 MM
Odakint röpködnek az angyalok,
szívemen nyitok nekik ablakot,
kiscsillag kíséri, szól egy dal,
szemem tükrére tengert csal.
|
|
 V
Szívében az emlékek
Feltörnek belőle, s két kezével
Magyarázza,
Az érzések még erősek. |
|
 V
Karácsonynak szent estéjén
Szebben ragyog minden csillag
Hogy a kisded születését
Jobban lássa kicsi és nagy!
|
|
 V
Izgatottan alig várják,
a korcsolyát lábra húzzák!
Vékony még a jég beszakad,
rá menni bizony nem szabad!
|
|
 V
Együtt sírunk majd,
később együtt nevetünk,
ha elmúlt a baj.
|
|
 V
Gondolj bele, szeretteid viselik gondod,
nem volt Neked soha ily' gyönyörű a sorsod,
gyermekeid vigyáznak Rád, ha megöregszel,
letörlik az összes könnyed, boldog így leszel!
|
|
 V
Létünk a küszöb szélén,
Ez nem egy csodás élmény.
Csak tengődünk a mában,
Mit ér most a vágyam? |
|
 V
Érzi, hogyan múlnak el a szürkeségbe
a drága pillanatok, és marad kiüresedve,
magára hagyottan a mellkas, melyben lassan
és menthetetlenül kialszik a vágy parazsa. |
|
 V
Karácsonynak szentestéjén
ég a tűz, ropogós,
odakint meg, szakad a hó
s fagy a jég, kopogós. |
|
 V
hallottad hogy a halál olykor
kitér az élet elől mert erősebb
fiatalabb és számolatlan a
lehetőség gondoltad hogy agg
mint az Isten a halál s kaszája
|
|
 H
Bolyhos pelyhekben, hull a hó,
kristályos zúzmara, csillogó.
Ordas szél fújta, hóbucka, ragyogó,
örömtáncot járó, vigadó |
|
 H
Az éjjelem,
A nappalom,
Vigasztalóm
Voltál nekem.
|
|
 H
Mikor elnémult körültem a világ, meghalt az ember,
s megszületett a halhatatlan hős, a ceremóniamester.
Frigyre lép hát a mindenséget alkotó Teremtővel,
tollat ragad, s ír, míg bírja erővel. |
|
 V
Köszönöm a szerelmet,
köszönöm hogy megismerhettem
a legszebb érzést, mi létezhet. |
|
 V
Messze repül a panaszom,
Fájó szívem csitítgatom,
Kérdésemet viszi a szél,
Választ reá már nem remél, |
|
 V
Tegnap késő délután kellemetlenség ért engem,
Amikor ide följöttem,
Két rövid,köszönés mentes üzenet fogadott, mely
Érzelmileg összeomlasztott,lefagyasztott, |
|
 V
Kimondta,
S ennyi, súlyos már
Minden betű,
Melyekből szavak
Kovácsolódnak,
|
|
 V
Nem jön álom a szememre,
Csak nézek magam elé, s merengek.
Tudom, hogy nem szabad, |
|
 V
Szívedben a láng magasabbra lobban,
a béke és szeretet váratlanul betoppan.
Füledbe súgja lágyan neked:
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket! |
|
 M
Amit Szólón egykor tudott,
Úgy látszik, már örök titok,
Mivel ma nem tudja senki. |
|
 V
Amikor szerelmes lettem,
Fiatalon égett be lelkembe,
Ez a szerelem, meg van
Még bennem! |
|
 V
S alattam elsuhan a földbéli világ,
Újra és újra. Otthonom az éjszaka,
Ágyam a sötét és jéghideg végtelen; |
|
 V
Amikor halkan sírok,
csak úgy,
magamnak befelé,
könnyeim mossák
régmúlt idők sebeit,emlékeit.
|
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
