|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Jós jelek a kivilágított tökfejek
Ijesztgetnek, halálra rémítenek. |
|
 V
Távolból az árva lélek
Azt üzeni, hogy még élek.
Hiányzik a haza, kedves,
Nincs, ki mondja, engem szeress. |
|
 V
Éreztem, ahogyan megfeszülsz,
majd lassan a remegésed elült,
ajkaim nyomán kúszott a kéj,
játszó nyelvem húzta ösvényén. |
|
 MM
majd ha földtiszta leszel
dús hajtásra hajlasz
míg egód falat emel
önnön árnyékod maradsz
|
|
 V
Az ostor végre, ágak ujjbegyére,
a jegenyék égbe nőtt levelére,
a csavarintós, pörge röptű szélre,
a kenderkócból sodort ostorvégre,
|
|
 V
Én nem vagyok se angyal, - se tünemény,
Csak egy EMBER, ki tudja mi a dolga,
S ki, ki tudja mondani tiszta szívvel,
TE VAGY AZ ÚR! én pedig a szolga! |
|
 V
Álmomban az éjjel,
De szépet álmodtam,
Rózsaágyra fektettél
Erős karjaidban. |
|
 V
betonfalakon remeg a vers
földrengést keltő szózat
a valóval ne törődj kortárs
még nem született |
|
 H
Odalent hangosan dudált egy rozoga autó...
nyilván a torka fájt, rekedten kiabált,
Semmit sem használt a füldugó,
bosszankodva ébredt a sok morcos lakó.. |
|
 H
Jéghideg erdőben egy parányi fénysugár,
suttogja azt, hogy van remény nincs halál!!!
A fák őszi levelei is, a földre esve azt súgják,
hogy eljött a szívekbe a "földi menyország!"
|
|
 V
de sok fals beszéd után
ha elhalkul a duma
ajkunk védett terület
a csók rezervátuma
|
|
 V
körbeállja sorsom a hatalmas semmi
a hiány bűvköréből nehéz kimenni
ember vagyok kiből kiesett a lényeg
bennem jajkemencénél gubbaszt az élet |
|
 MM
Századszor vonaglik toll kezem alatt,
századszor karcol így-úgy de sorokat,
századszor adtam tudtodra, lásd valómat,
századszor írtam sorok közt magamat.
|
|
 MM
A tükör előtt megállva
szememből szemed néz vissza
s a látványt mélyen beissza
a komód melletti vállfa |
|
 MM
Bocsásd meg,ami rosszat tettem,
Ha épp kedvesem ellened vétettem
Gyanakvóan veled hitetlenkedtem
Finom szeretetedben kételkedtem.
|
|
 MM
A magány volt a kedvesem,
Tengerpart fövenyén
Ha búsan szólt lágy énekem,
Ő oltotta belém. |
|
 MM
Eltitkolt gondolataim harcolnak velem,
erőszakosan teret követelnek,
foszladozó, halkuló létemben
erőmből van felesleges, |
|
 MM
Tükörében hetven évesen látja magát Mara,
Vele ünnepel ma ismerősök egész hada.
|
|
 MM
Apukám, Te mindig mondtad, nem mész el,
akkor sem, ha többé már nem létezel!
Életednek folytatása én vagyok,
tovább élsz bennem addig, amíg meghalok! |
|
 Gy
Kivárnám, ha
időm lenne
mindarra a
kegyelemre
amit kapnék |
|
 V
Itt maradok Veled egész éjjel,
Szerelemtől izzó Ámorom!
Reggel már hiába álmodom,
Hát hajnalig ölelj engem kéjjel. |
|
 MM
Arcomon különös árnyjáték,
benne a tegnapok rút kínja tükröződik,
zúg az erdő, át a sötétségen
egy villanylámpa
sápadt fénye világít. |
|
 MM
Hajnali ködben,
csipkebogyókon reszket
a fáradt Holdfény.
|
|
 V
Felkavartak de megadóan tűrtem,
S az emlékekben én is elmerültem.
Ismerem mind, egyet sem feledtem;
De hagytam, hogy a világ felettem |
|
 V
Megkésett szerelem
határt szabott Neked,
míg kéz a kézben
a túlpartra engedett.
|
|
|
|
Ma 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja van.
Holnap Barnabás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
