|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
akkor még szerelmes sem voltam,
mert nem engedték...
könnyeid sírva temették,
atyáid útját elegyengették, |
|
 MM
Sötét lény az ego, nehezen irányítható
Bennünk örökkön cikázó kövér agysejt faló
Dús agytekervényeken vidáman liánozik
Senki és semmi előtt ő meg nem alázkodik |
|
 V
Sutban a Jancsi
Igyekszik falni
Karácsonyi pitét.
Dicséri magát, |
|
 MM
A pajkos ősz, fák tetején kereng
Kalapként üli ködburkát az árva
Pisszenetlenül csend-brokátba zárva
Zizegve hulló rozsdaavart lenget. |
|
 MM
Ha falevél volnék,
A viharos őszi szélben
Hozzád elsodródnék,
A nagy messzeségbe |
|
 V
Rózsaszín leányka rózsaként virítson,
kékellő hegygerinc fehérré piríljon.
Piros orcája a csodaszép lánynak,
engem a "szép fiút" zavarba hoznak!
|
|
 V
Nem akartam feldúlni eddigi békés életed,
A véletlen műve volt az a találkozás.
Nem állt szándékomban így felbolydítani a szíved,
Talán a sors szőtte össze a két pillantást.
|
|
 V
Termékenytalaj testem
Szerelemesődre vár.
Szél szárnyán repülök eléd,
tomboló viharral érkezik vágyad, |
|
 V
Az illetékesek újfent elvették a vizet,
Hergelik az idegrendszereket,
Ez őrület. |
|
 V
Földarabolva a hagymát rakd az olajba, de lassan,
Mert ugye már forró az olaj, s kicsapódhat a kézre.
(Nem mondtam, de a tűzhelyet ekkor már a gyufával
meggyújtottuk, s lángol a rózsánk úgy, ahogyan kell.)
|
|
 V
Ám akiben még lobog a tűz
az minden akadályt leküzd.
Bár sok sebet kap a csatákban.
főnixmadárként mindig feltámad. |
|
.png) V
Amikor már beléd sajdul
hideg, rideg valóság,
és a sanyarú életed
már kilátástalanság, |
|
 V
Ne vess meg,
de arra kértek,
nevettesselek meg téged.
|
|
 V
Hajtsd hát ide fejed,
érezzem bőrömön sóhajod,
hallgasd szívem dobbanását,
neked veri csak románcát. |
|
 V
Felnőtt fejjel másképp látod
Te az egész világot,
tanuljál és jelest kaphatsz,
jövődet már így látod!
|
|
 H
Két új cipőm ragyog, kényelmes,
Kalapom is originál,
Ruhám kilencszázhuszonkettes,
Nekem ez már csak így dukál…
|
|
 H
Az vagy nekem, mi fának a levél
Egy kis rügy, bimbóból kinőt virág
Ami adja az élet mosolyát.
Nélküled talán nincs is világ,
|
|
 Gy
Ezt érzem minden percben
Mikor átöleled megfáradt testem
A tűz mi elevenen eléget
Erőt ad, hogy küzdjek, |
|
 Gy
Holdfény mosoly száll a tájra,
velünk marad éjszakára,
hiába van rajtam paplan,
aludni még nem akartam... |
|
 Gy
ha utódja lehetnék s kortársa egyben
mindenik dalomban kemény felütésben
lidérces messze fény vagyok valakinek
vagy kiismerhetetlen haldokló csillag
|
|
 Gy
Tenyered öblében tartod a szívem,
Rád bíztam,és most csak a Tied.
Oltalmazzad, dühtől és fájdalomtól,
De ne szeresd, csak szánalomból! |
|
 Gy
Ó, maradj még !
Ablakom előtt az első hópehely hull... |
|
 V
Rohanok, rohanok,
Reszketeg betonon.
Szemerkél az eső,
Lecsordul arcomon.
|
|
 H
bájkalapácsod férfivé széttör
szerelemvakolat hull a génről
lassan lesz rend lelkemben idebent
lábaddal fésülöm a végtelent |
|
 H
csalódunk örülünk s közben nem tudjuk
meddig érvényes az egyetlen lét-tikett
húsba vágó kérdések köz lehántjuk
egymásról az előítéleteket |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
