|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Cs
Varázslatos új világok
nyitják meg így a kapuit.
Ébren vagyok? Ez már álom?
Ki tudná ezt megmondani? |
|
 V
esténként mennyei úton járok
üstökösbe verem a térdemet
sokan ingyen álmodoznak csak én
váltok a Göncöl-szekérre jegyet
|
|
 V
ólomköpönyeg-forgató az évszak
képernyőn csontoz dél vagy észak
fekete kátrány ül meg minden hólyagot
kicsiny mindössze s nyakamon legott |
|
 V
Szeretlek, hallom bentről hangom,
de kimondani nem merem,
csak bámulom a csodát. |
|
 V
és hogy otthonról
hazaérjen,
kétszáz kilométer
fogy el a talpa alól. |
|
 Gy
Tisztán a szeretet marad meg ekkorra,
magányos szíveket senki se találja.
Átölel a párod karjaiban álmodsz, |
|
 Cs
Elsirattalak. Kicsordult a lelkem,
mögöttem az ösvény száraz nem maradt.
Az ősz vadhajcsár űzte el a nyarat,
szívemen tapos, kongó üres telken.
|
|
 V
Kedvelem a telet,
mert ugyanakkor kedves szemlélet,
A hó látványa,s érzékelése kelt bennem
szép érzéseket, s kellemeset, |
|
 H
Az elég nem elég ! Örömben az ünnep.
Az ősz ! Nem ág az amin soha nincs gyümölcs,
Már szinte roskad, a dús termés nem különc,
Lepottyanó alma tompa hangon üzen.
|
|
 H
Boldogság-szérumot szeretnénk inni
hol keressük, ki árulja, él-e még
a titkok kovácsa? |
|
 V
gyurmáz az idő számára
a percek apró sikerek
születés és halál között
csábító múlás integet |
|
 V
Ti is halljátok a harangok bús hangját?
A halállal már megvívta barátom a harcát.
Kíséri útját egy eltévedt holdsugár,
nincsen visszaút, már régen más úton jár. |
|
 V
Ragyogón, ott lesz holnap is és azután
S a napok peregnek egyformán
Te ezt már nem láthatod, a halál rítusán
Lezártad a szemed némán, az életzátonyán
|
|
 V
gond a bajt kiérdemelte
tépem magam itt a kertbe’
két véglet közt ma sincs átlag
a szegénység rak rám zárat |
|
 MM
Egyszer meghal minden levél
Felkapja és viszi a szél.
Szólni nem tud, mert már nem él,
Amikor hull, ő még zenél. |
|
 V
halasztani végső megméretést,
még élni, látni, takargatni bűnöm,
az eredendő bűnt, a születést. |
|
 V
Amikor múltamba visszanézek
elfog a félelem és a kétely,
ekkor én szívemből jót remélek,
hogy létezésem nem csupa kétely. |
|
 MM
mosd meg szemeidet világ
vakságod Őbenne megláthatod
nyavalyás szegény és meztelen vagy
habár a rongyaid cifrák |
|
 V
Reméltem, hogy útjaink
egyszer majd újra találkoznak,
mint távolba két sínpár halad,
de az állomáson összefutnak. |
|
 MM
Az elég, az nem elég! Ünnepi lett!
Nem ág, amelyről a gyümölcs hiányzik,
Melyre hajlik, panaszkodik termése,
Ha esik földre az alma ütődik! |
|
 MM
Ma randevút adott a hold az égen.
Keleten bevárta a napot,
míg kövér hasából
a makulátlan kék ég
egy apró darabkát kiharapott. |
|
 MM
A Tisza fodrozó habjain.
Búcsút intenek hamvai.
Viszi a sodrás lefelé.
Várja őt egy legény. |
|
 V
Havas csatamező
halott katonák teteme,
háborús csata utáni este...
|
|
 V
elnéz a város kutyapiszka felett
a barnamezős megbocsátás
az égrozsda előtt aprókat hegeszt
néhány késői halogén ártány |
|
 V
Szíved ritmikus dobbanása,
Szemed hosszas tekintete rám,
Levegő vételed hangos sóhajtása.
Oly hívogató e dallam,
|
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
