|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Az én múzsám a szenvedély,
nap helyére görget, máskor
savanykás föld alá kotor,
s számban mézízű a köpet, |
|
 V
Kékből hófehérbe vált most át az égbolt,
egy árnyalak földre száll, és hirdeti a sok jót.
Megnyilnak egeknek csodás nagy kapui,
felszáll oda mindenki, a véteknek már annyi. |
|
 V
Fent köröz a kőszáli sas,
Lent kapirgál egy kakas.
Már nem nyakas
Elvitte a réti sas. |
|
 V
Sinka István járt erre egykor
hol a napsugár szívemig fénylő
otthonosan ringat máskor taszít
ez az alföldi kisváros Vésztő |
|
 V
Sajnos, többé már nem teheti, hiszen:
Elnémult szava, betűje félben maradt,
Ecsete a vásznon nem húz több vonalat,
Nincs több grafika, nincs több csendélet,
|
|
 V
Halva született az ötlet,
öten halvacsorát ettek,
mind az öten megdöglöttek.
Mérgezett volt a vacsora,
|
|
 V
A mosoly fáj,
a fájdalom andalít,
az éjben egy angyal
szűköl s felvonít, |
|
 Gy
Azt mondanám csillagom
Fény zenédet hallgatom.
Te vagy legszebb oda fent
Én, csak nézlek ide lent. |
|
 MM
tanulj meg bízni másban,
s nem szégyen a mában,
tanulságként útravalóul,
„A jó pap is holtig tanul” …………. |
|
 MM
így élünk elátkozott párhuzamosok
herceg s hercegnő véletlen végtelen
mint kisiklott huzatos villamosok
megfeneklik rajtuk a botor értelem |
|
 V
arany őszre vágytam
avarban baktató
szívünkbe
suttogó
csendes délutánra
|
|
 V
Hintán libbenni kéklő egekbe
milyen érzés lehet?
Ó, azt hiszem, a legkellemesebb,
mit egy gyermek tehet!
|
|
 Gy
Boldog perceid hány és hány imádta,
Szépségedet – hamis, hű szerelemmel;
De zarándok Lelkedet csak egy ember,
Ki arcod bánatát szívébe zárta. |
|
 Gy
Még borzong bőröm, kezedről ábrándozik;
Hátha a friss szélben körülölel, mint mindig.
Féltem a szelektől emlékét jól simogató
tegnapoknak, és becézem, mert ébren tartó |
|
 V
Perceken át hallgattam
feleletem fogant bennem
hogyha ezt így megkaptam,
vajon tényleg EZT adtam?!
|
|
 V
Az évezredes fájdalom görcsöt égetett beléd.
Kipréselt mosolyod tompán zúgó elméd
Monoton hangjai mögül fáradtnak érzed,
Ahogy dühödbe mélyedve fagyos életed véded.
|
|
 V
Izzó hő szerelmem emésztő láz,
Felgyullad, félek, az egész világ.
Haljak meg nem baj, csak égessen el!
Ha énvelem hamvadsz, nem érdekel!
|
|
 V
Ma este a kék szemed, mint a csillag ragyog,
világítod a végtelent, s én veled vagyok,
várj, mint a hold, fényed ne legyen sose hideg,
emlékszem álmaidra, hisz lelkem benne lebeg.
|
|
 V
Ahogy majd a napok jönnek,
Vegyesen a jó, s a rossz,
Egyszerre csak egyet lépünk,
Így jutunk majd holnaphoz...
|
|
 V
Átadom létemet,
s hű maradok ígérem;
gyűrűvel szívem nyújtom,
és minden szerelmem.
|
|
 V
Aranybrokátba öltözött
a gyertyánfa a ház előtt.
Alatta, rőt színű szőnyegen
az őszi nap még megpihen. |
|
 V
Tündökölt, csillámlott, ragyogott a fehér hó,
didergett mindenki, fagy van, zimankó!
Olvad a jégcsap-csepereg a földre,
az alvó nap sugarai megolvassztják végre. |
|
 V
Tűzvirág borította lakom.
Egészen a tetőig hatolt.
mikor jöttek a tűzoltók.
Valaki őket riasztotta. |
|
 V
hazudik az is,
aki azt állítja, hogy ő sohasem
hazudik.!!!
|
|
 V
Szerelemről írni tudnék!?
Sajnos inkább sírni tudnék,
De nem tudok, nem lehet,
Elsírtam minden könnyemet!
|
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
