|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Hittem trilláidnak,
hallgattam magyarázó szavad,
míg az ármány bűnös lehelete,
nem csavarta orrom. |
|
 V
tudok-e meg aludni vagy kiürülök éhesen
kagyló a parton mikor kiszárad tengerem
olajfolt érzékem lefagy s az éj mellé nyúl
|
|
 V
Életeden elmerengve
szépre, jóra emlékezz!
Ne rohanj még fejet vesztve,
a halál még nem kérdez!
|
|
 V
Hazugan igaz természet...
Csiperkében áramló erő,
Levelekbe borult erdő,
Árulóan tisztító eső... |
|
 V
Én is imádlak
gyűlölni téged,
százszor is megölni
mézédes kéjjel.
|
|
 MM
Bennem virrasztásod oly táguló
Mint végtelen tér a horizonton
Égre feszülve vörös pírba bomló
Lágy felhőhajlék alatt átfutón. |
|
 MM
A csillagok jönnek,
Mint az örömkönnyek.
Elvarázsolt éjjel
Szívem vágytól ég el. |
|
 Gy
Bányász béka "feje" alatt van egy szint,
oda vágyik kinek esze nincsen, mind.
Amőbának szellemével nincs gondja,
kölcsön ad mindenkinek, ki gondolja.
|
|
 Gy
Emlékeimből előbukkant a gesztenye utca!
Ahol oly sokat sétáltunk boldogan,
Kézen fogva, ölelkezve csókolózva,
Nem látta senki más csak a fák lombja! |
|
 Gy
Azt emlékszem, hogy hasalt kiterítve,
vagy inas vállak szikkadt íve vitte,
vagy négy sarkára téglát kötve óvták
az esővíztől szálalt szénaboglyát, |
|
 V
Mélyvörös borral űzzetek gondot,
csurran a kancsó, telt a pohár.
Hagyd el ez egyszer bánatod otthon…
Pajti! a szőlők mákonya vár!
|
|
 MM
Kedves hangod átkarol, lágyan simogat,
forró ölelésnek érzem, miden szavadat.
szenvedélyes, zengő, picit évődő velem,
áthatja lényemet e sugárzó szerelem. |
|
 V
a vágyak vonatra ülnek velem,
mégis mennyire szeretlek szívem,
az ölelés beszél,
életünk szabad perceiben. |
|
 MM
Mélyül a ránc magamat sem látom
így tűnik el minden gond
szépség és mocsok |
|
 M
Korai még hogy beköszöntsön az Ősz,
hogy, árnyékolja arcod, a lemenő nap,
az elmúlás szele keserítse holnapod,
hisz még előtted áll az ÉLET. |
|
 M
Fakuló foltokká foszlik a világ,
a fölébe hajló arcok ismeretlenek..
Távolodó hangok hullnak
puha, vastag vatta-csöndre, |
|
 M
Mint fák kusza ágai zord vihar után
úgy tört semmivé lelkem egy éjszakán,
a hajnalhoz közel kúszott a pirkadat,
vártalak aggódva, mint éj a Holdat |
|
 M
Így tesz engemet,
az ő rabjává!
Szabad szellememnek,
fájó zsarnokává! - |
|
 M
Kötélről végre megszökött,
vihar szelétől tépve le.
Gallérja ráncos és gyűrött,
mellét szabadság tölti be. |
|
 V
gyöngyszürke éjbolt
keleten dermedő homály
tél-hideg a regg és rideg
regél a reggel megél
|
|
 V
Kora nyári szélben
Sarjadó remény, |
|
 V
Magyar vagyok, mint bárki más
Még se egyszerű vallomás.
Bennem a szív dalol és fáj
Valami szép csodára vár. |
|
 V
Pedig valamikor nevedet
Mindegyik kő burkolatára kiírtam.
Bevéstelek mindegyik fa kérgébe,
De a lombok álmaimat beárnyékolták.
|
|
 V
eltüntessem a tegnap tetemét,
hullámzó vizeken,
veszélyes kövek között
sebesen evezzek.
|
|
 MM
A válogatós emberek
kifogása rengeteg.
Hol ezért, hol azért
kérik a panaszkönyvet. |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
