|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Nem oly hosszú a bánat, a nevetés,
A gyűlölet, a vágy,
S a szerelem sem, ha átléped a lét
Rönkkapuját
|
|
 V
Mindig kitartottunk a másik mellett
Ott voltunk, ha a másiknak segítség kellett
Nem csak voltunk most is vagyunk
A másiknak bizony teret hagyunk. |
|
 V
Szavaiddal megigéztél, elvarázsoltál,
sugárzó lelkeddel, mágnesként vonzottál.
Melengetted szívem, s felolvasztottál,
kinyílt lelkem kapuja, mint egy virágszál. |
|
 Cs
Fásult szívünket átjárja,
melegít és felhevít.
Lángra gyúlva tűzet lobbant,
ami szunnyadt most újra ég! |
|
 Cs
Írok, amíg tudok, ha erre születtem,
ahol megfelelek, ott kell helytállanom,
mert régóta célom, és most már vállalom,
hogy írásaimban maradjon fenn nevem! |
|
 Cs
Lopott csókjaink íze
Most is itt ég a számon,
Nem tudom gondolsz-e rá
Drága szerelmes Párom? |
|
 Cs
Halál árnyékában állt a lány
Felemésztett élet, ő a párom
Testem remeg....
Szívem mélyén túl sok a kín
Sok színes pirula lett a gyógyír
|
|
 M
Az a rózsa bizony fehér,
Fehér rózsa, oly ártatlan,
Oly titoktartó, s oly csendes,
Nyugodt színében pompázik. |
|
 M
tudjuk a halál mindnyájunk sorsa
learatva életünk nádtorsa
feleselünk a megnyíló éggel
kiáltásunk oda nem ér fel
|
|
 V
Rám hajolt lassacskán a kedves
Epedezve várta csókomat.
Üstökös a kozmosz terében,
Ő is játszik a csillagokkal. |
|
 V
Tele vagyok ábrándos tervekkel,
de nem akarok egyszerre mindent.
Pató Pál sem akarok lenni, |
|
 V
sokan fedeznek,
le sem lepleznek
hűséget megfizeted |
|
 M
Felszáll és aláhull akár egy falevél
Nagyot rándulva mielőtt földet ér
A holdvilág megcsillan üveg tekintetén |
|
 M
Elsöpörted a bánatot
mindent mi csak bánthatott.
Te voltál a megmentőm
- végre újra szeretőm. |
|
 M
Higgyek neki, szeressem Őt?
Mit tanácsolsz bátyuskám?
Tudod, hogy még "kicsi" vagyok,
kérlek nagyon vigyázz rám! |
|
 V
Mert ez mind maga a boldogság,
Ahogy öregszel, mindig más!
Örülj aki szeret, örülj aki nevet Rád,
Mert ez is mind, mind maga a boldogság! |
|
 V
A múlt s a jövő között
rozoga híd vagyok,
korhadt remények deszkáim
bennük szegek a sóhajok, |
|
 V
Nem ezt ígértem...
de kerestem sokáig, s találtam is sokat,
a szürke kavicsok között, apró kis gyémántokat.
Bár nem csiszoltam csillogósra, |
|
 V
Bár győzött tengernyi császári had,
halotthegyek síkon, s várfal alatt.
Szégyen, vagy dicsőség hazatérni, |
|
 M
A vén Móka mocsaras patak,
nem nőnek itt nagyra a halak.
Zöld zsombékon napozik a gyík,
dús iszapban ficánkol a csík.
|
|
 M
Szerelem láz, patak
Miben a vágy szalad.
Benne kicsi halak
Az igazi szavak. |
|
 M
Szívedért cserébe neked adtam az enyémet
Melletted újra ébredt a remény és én
Az oltáron érted ragyognal a fények
Te önzetlen lélek |
|
 Gy
Felhőtlen volt az a sötét éjszaka,
Mikor csontomig hatolt a hideg szél,
Mégis lágyan dalolt minden kis levél
Tűz égette ölelő karjaidban. |
|
 Gy
S az ember magában el kezdett beszélni...
Árnyékokat látott, járó-kelő jó barátot.
Az Ég szürke volt s uralkodott...
Agya a Nap tüzében égett, lángolt. |
|
 Gy
Fizetett ölelésük színleli
a kéjes örömet, élvezetet,
de érzelmet nem adnak, félrevezetnek.. |
|
|
|
Ma 2026. június 12. péntek,
Villő napja van.
Holnap Antal, Anett napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
