|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Várom a Párom,
de nem jön a jel,
hogy beszélne velem,
vagy látni szeretne!
|
|
 M
Egy csöpp kis pingvin született,
Nem járt még, nem is tipegett,
Csak fázott és áhítozott,
Szép ruhára vágyakozott. |
|
 M
Az évek jönni fognak sorban,
Mint éhes katonák az üsthöz...
S úgy harminc év után, üres, színtelen leszel. |
|
 V
De nem jön hír Tőled, nem jön üzenet,
s az idő ólomlábakon baktat Nélküled.
Szívem elszorul, fájdalmasan megremeg,
fogy a reményem, csak a könnyem pereg. |
|
 V
Bár ne kéne soha megállnom,
Bár az Idő is megállna,
Ő azonnal indul, fut, rohan,
S én nem érek a nyomába. |
|
 V
Könnyeim’ szégyellem elrejtem, senki ne lássa
Szívem a súly alatt megszakad bánatában
Mosolyogva mondom: meggyógyulok!
Végsőkig kitartok és küzdeni fogok |
|
 M
Azt, ami elszállt, vissza nem hozod!
Az emléket magadba zárhatod,
és sajnálhatod, hogy nem sikerült,
ha az a távolban elmerült. |
|
 M
Egy pillanat elveszítem
Elvész az a messzeségben.
Ilyen vagy te most szívemben
Benned hittem, már nincs hitem. |
|
 M
Érzésemtől félek régen,
Kimondani nem merem.
Mi a szívem nagyon nyomja,
Nem más, mint a szerelem. |
|
 M
Nyitható-csukható ablaküveg a szívem;
S nem játszik már, csupán szomorúszürke színben, |
|
 M
Epikus vagyok vagy lírikus?
Magam se tudom eldönteni.
Lehet, hogy csak egy komédiás,
Egy bohóc és semmi más. |
|
 V
Sodródsz elveszetten köztük
menekülsz tőlük, velük.
Lelked mint kiürült raktár, |
|
 M
Hajadban egyszer rózsa volt.
Kárminvörös, aprócska folt
ében sötét hajtengeren,
és akkor loptad el szívem. |
|
 MM
Idilli álom volt.
Gyönyörű valóság.
Öledben feküdtem
a Fimon tó partján. |
|
 V
Még álmodom, nem akarom elhinni, hogy vége,
Fegyver nélküli csatában, hitem pengéjének éle,
Győzelmi lobogómat kitűztem létem peremére,
Még álmodom, nem akarom elhinni, hogy vége. |
|
 M
Óh, istenem, legyen béke
már a világban,
ne folyjon több emberi vér
értelmetlen csatákban. |
|
 V
majd három rövid esztendő múltával írom le
újra neved. Felkértél, hogy vessek valamit pa-
pírra, hogy emlékként bekerüljön a könyvbe, amit majd
|
|
 V
Az Ősz mindig a füst szagát kelti bennem,
Az Ősz a leveleket rajként lelkembe hordja.
Az Ősz szomorú táncát járjuk most,
|
|
 V
Meg akaszt a csipkebokor,
Tovább menni nem tudok.
Karvajcsőrű tüskéjével
A nadrágomba harapott. |
|
 V
Lázas, forró révületben
lüktet köröttünk a világ,
hétköznapi vágyak csendjében
szinte lángot vet a nyár. |
|
 V
Ölelve porlad szét a könny az arcon,
Szép nap szívembe gyűl,
De ha nem is; legalább az érzés
Lóg a nyakamon kedvtelenül.
|
|
 V
Költészet, hogy versben, regényben, dalban
is hallható a csend az utcazajban,
vagy ellenkezőleg; csended feloldja
s szíved érinti meg egy vers, egy próza.
|
|
 V
Már gyermekként megaláztak,
a lelkemre nem vigyáztak,
ennivalót ugyan adtak,
de meg nem simogattak. |
|
 V
kedves kuzin ez barguzin
tudod hogy milyen vásott
kölyök voltam mindig hát ások
|
|
 V
Róbert Gida ugrál,
és soha meg nem áll.
– Hoppla, hoppla, hoppla, hopp! –
|
|
|
|
Ma 2026. június 13. szombat,
Antal, Anett napja van.
Holnap Vazul napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
