|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 M
girácsó varjak zabrazkovát esznek
majd később nerevencs dolgokat tesznek |
|
 M
A Teremtő
ujjával megbökött.
Játszott
és egymáshoz lökött. |
|
 M
Szemednek tűzében éledtem
Jártam szíved ritmusos táncát,
S költői énemmel rajzoltam én
Életemnek, legcsodálatosabb vágyát. |
|
 M
Én azokkal érzek,
Akik jövőt vetnek,
Akik számláktól és áraktól rettegnek,
Akik korán kelnek, |
|
 V
Egy lépcső alsó fokán ülve,
Láttam miként jön el a vég:
Gondolatimra ránehezülve
Kúszott egyre lejjebb a sötétség. |
|
 V
Az indigókék ég óvó öle alatt
Burjánzott a megtestesülés illata. |
|
 MM
Miért látom szemedben az Őszt?
Miért üres a tekinteted?
Miért a suttogás nem időz?
Miért érezlek kezem felett? |
|
 V
A billentyűk zörögnek,
Tágul a pupilla,
Kifolyik belőle a világ ezer gondja.
S ha majd kezem alatt |
|
 V
Szerettük egymást mint két fiatal tigris
Szerelmünk mámora lángolt éjjel is nappal is
Szép volt az életünk tiszta fény vitt előre
Kéz a kézben egymást átölelve néztünk a jövőbe |
|
 V
A muskátlis erkélyen
Kiscicák játszanak.
Vígan hancúroznak,
Egy cserép lepottyan |
|
 V
Talán a tiszta szeretet nem marad társtalan,
Talán egyszer megérti Föld s Ég, belül mennyit érsz;
A jövendő jövő ma még oly kilátástalan,
De megszépül talán, ha az álmokban visszatérsz. |
|
 V
Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen,
ha kél, ha fekszik, épp oly messze van.
Szeretettel tekint a nagy világra,
és járja útját, sohase nyugtalan. |
|
 V
Megtudod végre mi az,
mit érzek.
Meg tudod, hogy
Szeretlek Téged. |
|
 V
Nem akarom, mégis mozog, sodor, visz.
Sodródom e dallal.
Lázt hajt a vérbe, fásultságot a szívbe,
s visz, sodor őrült rohammal. |
|
 MM
Koponyánk
törékeny csontdoboz,
benne agyvelő, érzékszervek, lyukak
Tartalmát átszövik az idegek, |
|
 V
Elragad az érzés,
Már nem vagyok a magam ura...
A zene irányít,
Elvarázsol, magával ragad.
|
|
 V
Veled együtt örülök én,
Nem fáj többé kis szíved.
Eljön Hozzád a kedvesed
Megmaradt még a hited. |
|
 V
Lágy tavaszi szellő simogatja arcomat,
Elidőzik, mosolyával kontúrozza ajkamat.
Napfényében megfürödve, balzsamozza testemet,
lelkem redőinek szirmaival ébredező kikelet. |
|
 Gy
Ilyen szép lesz a nagylány,
mondta az anyám,
mint amilyen a meggyfánk, |
|
 V
Mikor sugaraid küldöd a földnek,
minden élő lelket szeretettel töltesz! |
|
 V
Az esti szél fülembe súgta,
Mikor a hajam átfésülte lágyan:
Hogy megcsókolja azt a helyet, melyen lábad
Nyomot hagyott a rét virágos illatában.
|
|
 V
Eltűntek a sötét felhők,
Elfújta a langy tavaszi szél,
Elvitte a bánatomat Szerelmemnek,
Pedig nem is kértem én! |
|
 Cs
Elefántnak nagy a búja,
trombitáját búsan fújja,
sárfürdőt vesz, attól hátha
elmúlik a szénanátha!
|
|
 V
Mikor kezem ott pihent
kezedben
s nem tudtam
hogy nézzek szemedbe
|
|
 V
Újra csak az este szakad reám,
S tengernyi- millió örök gondolat,
Melynek végén, tiszta szívvel mondom,
Nekem nem kell, se elismerés, se hódolat!
|
|
|
|
Ma 2026. június 13. szombat,
Antal, Anett napja van.
Holnap Vazul napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
