|
Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Cs
Hófelhők a város felett
Küldnek néma morzejelet,
Angyalok írták az égben:
Élj csendesen, békességben |
|
N
Ősz volt, nem is emlékszem már
Szeptember, október talált-
-e minket a parton. |
|
M
A szomorúság bennem újból összegyűlt,
Harmatcseppjeiben és a ködben,
Mely felszárad a keserűségben,
És minden reggel napsütésében.
|
|
M
Arcodat nézem most egy újabb képen,
Lelkem zúg, sajog, mesze vagy tőlem.
Barna szemed kacéran nevet mégis felém,
Ajkad mozdulni látszik, de csak képzelem én. |
|
M
Lassú tánc kering bennem táncot...
lassú életben eldalolt éneket zeng...
lassú lüktetésben dobbanó álmot
lassú tűz egy utolsó, égő táncot lejt...
|
|
Cs
Fűillatú tavasz - jöjj el!
Hogy beléd harapjak
Világoddal kápráztass el
Hogy hozzád szaladjak… |
|
Cs
A kopaszodó
domboldal elsiratja
halt gyökereit. |
|
M
Kést döftél szívembe,
Meg is forgattad benne.
Kitépem az egészet,
Ne vérezzen tovább bennem. |
|
M
Ki az aki meghallgat?
Ki az aki megsímogat?
Ki az aki megvígasztal?
Ki az aki lelket önt belém? |
|
M
Nyelvemen háborúk dörögtek nemrég,
de hozzád békével beszélek. |
|
Cs
Napsütéses jó reggelt, hófehér virágszál,
A napsugár épp, hogy bejött a szobába,
Befeküdt melléd koszos, szakadt ruhába,
De a februári szellőre nem vigyáztál. |
|
Cs
Van egy hely!
Hol a házak oldalát
a tengervíz nyaldossa,
s bűzös autók helyett
közlekedik gondola! |
|
Gy
Verseit idézik, köteteit sorra,
ez a költők sorsa.
Kockázatos jövő, - talán feledtető... |
|
Gy
S most múltam üvegcserepein állva félek,
És szeretnék jövőt, de nem tudom, hogy milyet.. |
|
Gy
Ahogy felhangzik a zene
távolról morajló víz hangja cseng fülembe. |
|
V
Ártatlan tündöklés ragyog arcodon,
Gyermeki lelkületed szép nagyon!
Aranyszőke hajadon táncot járó fény,
Csillogó kék szemeid, tiszta tó tükrén. |
|
Gy
Tizennyolc évem van mögöttem –
s vajon van-e benne örök?
Egy papír, melyen feketén áll:
Érettségi Bizonyítvány, |
|
Gy
Most nyílik a hóvirág a réten
Jön, a tavasz a szívemben érzem.
Álmok jönnek, mint felhő az égen
Bennem a vágy gondokat űz régen. |
|
M
Ott voltunk mind a ketten.
Én leültem a tölgyfa tövébe,
Életemen ott tűnődtem,
Bámultam a fátyolos felhőket. |
|
M
Drága Atyai Barátom
Ott a Messzeségben;
Száll a versünk éteren át
Napsugárban, jégben. |
|
Gy
Megszelídült álmok
tükrében a múltnak,
régen volt vágyakból,
születnek most újak. |
|
Gy
Élvezed, hogy egyedül kuporgok egy sarokban?
Egyetlen egy bűnöm, mit ellened vétettem
Az, hogy úgy szerettelek, ahogy voltál nekem. |
|
Gy
Aranyló fénykoszorút kapott
a kopár tabáni domb-oldal.
Lelkem megtelt újabb szépséggel,
örömmel, fénnyel, színnel, dallal. |
|
Gy
De már az is kérdés, hogy voltál-e
és ha voltál, az voltál-e,
akinek én láttalak. |
|
Gy
Csak egy letépett virág...
Szirmai lassan,elhalva hullanak le a földre. |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda, Laura, Alida napja van. Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|