|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 M
Isten bennünket nagyon túlbecsül,
Hogy ide, ahol a jövő feszül,
A múlt éppen ezer szilánkra hull,
A csúf jelen vonít gazdátlanul; |
|
 M
Fekete láng ég piros szívemben,
mely feketévé teszi a Napot,
mely reggelente felragyog...
de mégis aranylón él életemben.
|
|
 N
Lefojtom – kár szólni csak magának.
Lelkem kopár, kék-ködű táján
mélázva bóklász néma bánat.
|
|
 Gy
s mosolyod misztériumával
az arany hintette panorámába
símulsz. |
|
 Gy
Könnyed léptekkel jött, rám mosolygott,
arca fehér alabástrom,
pirkadó szemmel kacsintotta le
álom csavarta palástom. |
|
 Gy
Vihar dúl a város felett,
Hozott záport, s hozott szelet.
Villámfény az éjszakában,
Angyal szárnyal egymagában. |
|
 M
Lányoknak jutott rongybaba,
hercegnővé lett avatva,
képzelet szárnyán táncoltak,
üveg cipőkben csillogtak.
|
|
 MM
Hajtott fővel állunk hantotoknál,
vigyázunk az égő fáklyák lángjára.
Rabláncunk rég földre hullott már,
bár akad még néhány kiskirály,
szabadságharcotok nem volt hiába.
|
|
 MM
Még mindig nehéz a szívem,
súlyos bánat a fájdalom.
Lassan 3éve,de még
mindig a múltat siratom.
|
|
 MM
Lelked egy új világba, álmodva, zuhanva vágyik,
Keresve társat, de ez mind, a kegyetlen, s a hűvös
ködfátylak mögé csúszva, s kúszva mászik.
|
|
 MM
November borongó,bús borúja
Szívemre nyomja sápadt bélyegét
Derengő,szürke köd szitál a tájra
Lehulló levél halála fáj,hiába
|
|
 MM
" egy érintésed sejlik fel bőrömön,
s az elfutó fényekben mosolyod csillan."
|
|
 MM
Fejem felett, házam tetőjét verte,
Fekve a krémszínű kanapémon,
Fekete kávém kicsorgott barnás pöttyeit kiemelte...
- A viharos Ég felhői tisztábbak voltak, mint azok a foltok ! - |
|
 MM
Kívánni Téged - édes kín
Vágy hálójában vergődsz Te is
Nyúl a kezed, de el nem ér
Kinevetlek az álarcom felszínén
|
|
 MM
Elmentél: már nem jössz vissza,
Leengednek téged a rideg sírba.
Semmi ölelés vagy elköszönő szó,
Hogy eltávoztál, az mindenkinek fájó.
|
|
 N
Szilánkosra törött sorsunk
darabjait markolászom -
belakatlan életemnek
űre szippantja lényed -
Széppé-égett emlékezet
fényében - örök a léted.
|
|
 N
A hajszálerekben,
Mint patak hegyekben
Egyre árad a vér
S kezed kezemhez ér. |
|
 N
Ha szobatudós lennék
Az ágybók ki se kelnék.
Folyton csak álmodoznék
A külvilággal nem törődnék. |
|
 N
józanodás;
hogy rájöttem:
ez mind álom,
csókod már nem
érzem számon,
|
|
 N
Törött szárnyú madár vagyok
Porszürke ágyamon csak vergődöm
Lélekszárnyakon szárnyalok
Energiával fel így töltődöm
|
|
 N
Mit tennél, ha megtudnád,
milyen régen várok rád.
Hogy mennyire szeretlek,
a szívemben temetlek.
|
|
 N
Ne fuss el, ha melléd végre odaérnék
Itt van rád szükségem, töröld le könnyeim
Hogy öleléseid űzzék félelmeim
Ha értenéd! Mennyire élni szeretnék..
|
|
 Gy
Csöndes fohászom száll az égbe :
- Vigyél hát engem kísértésbe !
- Tudom, hogy tőled kérni fád ! |
|
 Gy
Ne látogass barátom,
szégyellem azt, hogy félek,
szeretném nem mutatni,
őrizz szép emléket! |
|
 Gy
Nehéz a szívem...de érzem:szeretlek!
beolvadok lelked bársonyos selymébe...
Nehéz a szívem...de Veled ébredek...
s elmerülök lelked szép igézetébe' ! |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
