|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Elérkezett az a perc, mikor szíved új dallamra lelt,
Kitárul előtted a világ, boldogság érzése hatja át
lelkedet, megtaláltad önmagadat, evezel tovább
reménykedve, a kikötőben szerelemre találsz. |
|
 M
Karácsonyra várva
Mondjunk egy szent imát
Fakadjunk most zengő dalra
Hogy így áldjuk az ég Urát
|
|
 MM
Lelkem megenyhül, testembe visszarepül.
Félelmem megkövül, énem újra örül.
- Fényt hagyok örökül.
|
|
 MM
Ne félj!
Engedd, hogy tested átjárja a fény,
egy érzés, mely valaha benned élt
|
|
 MM
Gyere már, ahogy csak lehet,
Szükségem van Rád, hogy szeress!
Meleg szívedre, erős karodra, hogy ölelhess!
Mindig azt mondtad, hogy nevess és szeress,
|
|
 M
A bánat, mint megannyi fekete lepel, elfed minden csillagot,
S az utamat, mely a boldogság felé vezet, nem látom.
Hallom még a kinti világ élettel teli zajait,
De tompa agyam ebből már nem tud felfogni semmit. |
|
 M
Nesztelen borong az éj és sötétek az ablakok
,ébren valószínű már csak én magam,egyedül vagyok.
|
|
 M
Ezerkilencszázötvenhétnek őszén szüleim akaratára,
A varsolci lelkész Fejér Zoltán megkeresztelt.
|
|
 MM
... s ahogy a létgömb mélyébe néztem,
láttam benne serényen munkálkodott,
tajtékot merített az óceánból,
fényt gyújtott a lelkekbe, csillagot,
vízcseppet s a földanya szülte port,
|
|
 N
Sejtelmes kép,
melyben
arcodat látom,
megannyi szerelmes sóhaj,
mára csak édes álom.
|
|
 M
Két gyönyörű csillag
kialudt ma reggel,
elszállt a fénnyel,
vártak-e ott téged. |
|
 M
Szőke szikla szélén
Szalad szurtos szőlő
|
|
 M
Magasságnak fényes mennyezetén
madarak tolla firkál az égre, -
lelkemnek felröppent tükörképe:
mélységtől elrugaszkodott remény.
|
|
 M
Fénylő tűz ég szemeidben
fáklyát gyújt a sötét éjben
Az égre nézek és látom azt
a Hold óvja álmaidat |
|
 N
Meghívlak egy italra
Mit szoktál itt inni?
Csak két felest most
Két litert meg a padon.
|
|
 N
Szél súg bókokat lány fülébe,
ring reng alakja víz tükrébe. |
|
 N
Már tudom, a Csend nem száll a Földre,
vagy ha leszáll, akkor sincs maradása –
mert mindenütt, ahol csak él az ember,
elsodorja az élet áradása.
|
|
 M
Találtam egy kis verebet,
az út porában verdesett.
Szeme csukva, tolla véres,
pihegett még benne élet.
|
|
 M
Kétezer tíz volt. November. Utolszor.
A szomszédasszony kiszökött a sorból.
|
|
 N
de utat hozzád, az Utam
mindig megtalálom!
s hiányodat az ernyedő arcokba
belekiabálom…
|
|
 N
Kéjt, kényelmet ád a kelet:
Négy asszony csap neki szelet.
Ám cserébe minden éjjel
Helyt kell állni, szenvedéllyel.
|
|
 N
Fekete éjben
csillan fényed, a semmi ürességében
Te vagy reményem! |
|
 M
Sorsod toronyba zárt
bűntudat, s ha falad
lebontod, lerogysz te is. |
|
 M
Most hogy legyen?
Adj jelet!
Ha már elvetted amit lehet,
|
|
 M
lapot feszít az égre a hajnal
élet ad neki a horizont
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
