|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 N
Az élet egy nagy sóhaj,
benne tengernyi óhaj,
a halál örök álom,
ha élek még kivárom. |
|
 Cs
Kérlek
segíts! Adj nekem erőt!
Mint adtál
már oly' sokszor ezelőtt! |
|
 Gy.
éhen vonszolja még magát
bűnnel sebzett víg katonák
járják a táncot s a gitár
ne tudnád húrja szapora halál |
|
 Gy.
"Játsszunk
érző lelket, szerelmes esteket, bújva izzadó éjekbe
hormontablettákkal spannolt testünk vágyainak kielégítésére,"
|
|
 Gy
De nyeltem,
Elviseltem.
Mert így kell legyen,
Felnőtté kell lennem. |
|
 N
Hangtalanul ölel gyermektelen magány,
apátlan ifjúság, sorsfordító talány...
- S emlékekben kutat sok gyászoló elme,
gyertyák fénye borul a temetőkertre |
|
 MM
Volt egyszer egy lány,
az égen magasan szállt.
Körülötte csillagok,
ragyogtak mint gyémántok.
|
|
 MM
... rázz fel... mély álom az élet...
alszom, mert vakítanak a fények
mosolyom mögött remeg a félelem
álmom éjsötét, és fájón végtelen.. |
|
 N
Mert én vagyok az igazi kincs
Boldog élet nélkülem nincs
Földi lélek, emberi szív könyörgöm
Ne a gyűlöletnek, nekem legyen nálad előnyöm |
|
 N
Nagy csaták tanújaként
Vérzivataros korszakban.
Ti, régi lantos dalnokok,
Pengjen ma újra lantotok.
|
|
 N
Kétmaroknyi érme,
koldusnak is kevés,
liternyi tej, kenyér.
|
|
 N
Lenge szélben táncolnak a fák,
lábuk nyomán ringató világ.
Tó vízében lábat mos a Nap,
alkonyatkor aranyhíd fakad.
|
|
 N
Mátyásmadár bámul kettőnkre egy fáról,
és amint elrepül: tolla villan kéken.
– Repülő kékmadár! – És tudom, ez a perc,
amelyre álmodva vártam olyan régen.
|
|
 Gy
Kicsiny zugomban csöndesen
elüldögélek. Már tudom,
álom csupán az életem.
Hogy élek, azt csak álmodom! |
|
 Gy
Átölelem és magamba fogadom fényedet,
általa megélek még ébredő reményeket.
Átölelem, mert még izzón akarom-
utoljára, még egyszer öleljen át karom! |
|
 MM
Mi vagyok hát? Ez is-az is!
Fekete-fehér szivárvány,
Napraforgó,igaz-hamis,
Kristályfakó,puha márvány. |
|
 MM
Miért kérdezed a holdat, ha választ sem vársz?
Miért nézed a napot, mikor esőre vágysz?
Miért szeretnéd, hogy ajkam néma legyen,
Mikor azt érzem, a lelked nekem üzen? |
|
 MM
mert úgy ingott kezei közt a tenger
s akkor csapódott a tajték a sziklához
amikor felvonta szemöldökét
|
|
 MM
Sírnék (sokat!), de már elfogyott a könnyem,
Üvöltenék, de már felhasadt a torkom,
Lennék: boldog, de azt nem adják túl könnyen,
És hang nélkül – így – csak kacagok a sorson.
|
|
 MM
egy vékony szál,
az még
nem szakad,
összetart
|
|
 Gy.
Hull a falevél,
Idő mendegél,
Az őszi szél szomorú kis
Románcot regél… |
|
 N
Zöld bolygó kék mélységében
suhantam, mint a kecses delfinek.
E bolygón a víz alatt
voltak a hatalmas hegyek. |
|
 N
S azt is megígérem néked,
Szeretni foglak én téged
Míg a világ csak engedi,
S nem kell téged elengedni.
|
|
 N
kék hideg éjben
megfáradt levelek
néma remegéssel
reszkető reménnyel |
|
 N
Drága kertészem takarj be ez éjjel,
Drága barát vigyázz rám.
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
