|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 M
Véget nem ér ez az ének,
Hős fiaink nem pihennek,
Kesergésre nincs sok idő,
Támadni kell, új parancs jő. |
|
 M
Folyóparton állok,
csodálom a Tiszavirágot.
Pillanatokig tündököl
-Ragyog- |
|
 MM
„Siralmas énnéköm tetüled megválnom,
áldott Magyarország tőled eltávoznom.
Vajjon s mikor lészön jó Budában lakásom?”
|
|
 MM
Nyár óta vágyom a nagy találkozást,
Vártam hogy a nap végre estébe érjen,
Szemem, szívem lelkedből szépen kérjen,
Édes hangod suttogjon szerelmi vallomást.
|
|
 MM
Már régen nem dacolok a sorssal.
Lassan õszülõ szempilláim,
mint létem áldozatául esett bábuk
tarkítják szarkalábas szemeim
|
|
 MM
Itt vagy az ajtónál,
Ha bemész,várj,
Ne siess már,
A lélek itt lakik,tán? |
|
 MM
Fogadd majd kérlek szívesen!
Legyen kedves az áldozat!
Kis boldogságot adj nekem,
időmre, mely még hátravan! |
|
 MM
Ég és föld messze vannak,
villámlik, ha összecsapnak.
|
|
 MM
Vágyódni a boldogságért,
nem bűn, azt tudom,
nem adom fel akkor sem,
ha megint földre jutok!
|
|
 M
amikor elgörbül az éjszaka
mint test fordul domború önmagába
öledbe ejti forrón és puhán
hajlata átsüt a ruhán |
|
 M
A Jóság és Szeretet Tündére,
Nincs többé,halott!
Többé nem szórja szerte szét,
Jóságát,Szeretetét! |
|
 M
Nem látom a pillangók édes,színes röptét,
nem hallom suhogni a levelek lágy neszét,
nem veszek tudomást a csodás világról -
csak elveszett képem van a boldogságról. |
|
 H
Amikor belépek,
leteszem a lelkem,
fejemet meghajtom,
megköszönöm Mester,
|
|
 H
A temető őre megzabolázta gyermekeit;
A csontvázkezek elengedték testemet,
Mint kihalt szikföld engedi el a tölgy gyökereit,
Amit aztán majdan egy vihar eltemet,
|
|
 M
Mikor átvándorolt hozzám csendességed,
vörösre festette paplanom.
Éreztem az ajkamra lopott
félelmed reszketését. |
|
 Gy
Olyan magányos vagyok,
mint az egyszerű zarándokok.
Ülök itt egyedül,
amíg az éj le nem ül
e csendes tájra. |
|
 Cs
Évszázados sírból üzent
a múlt, s a jövő mestere!
Múltad, s jövőd megértheted,
ha Hittel élsz a Jelenben! |
|
 Gy
Eggyé válnánk mindörökre
Míg a világ létezik,
S boldogságunk szétosztanánk
Annak ki rá éhezik. |
|
 M
Elillan minden pillanat,
a perc, óra és a nap,
az évek évtizedek futnak.
Minden, minden csak epizód! |
|
 H
Reszkető kézzel szervírozza önmagát az ősz
ágyam sárgult baldachinján bújva át,
márványló bungalóm legfelső szintjén
sózott föld tétlen urává csüngő szemével kiált.
|
|
 Gy
Ízekre szedett, megfáradt gondolataim
Fülledt homályába süppedt napom;
Távolból kísért a Múlt, - s karmai,
Arany betűkkel vésik a dátumot. |
|
 MM
Mondd, míg élek!
Mondd el újra, meg újra!
Fülembe csengjen
Szíved húrja, |
|
 MM
Várok, és az idő homokja
egyre csak pereg, mely
Szememnek gyors, szívemnek lassú,
Így fordul egy esztendő.
|
|
 Gy
Napok omladozó katedrálisában kuporgok,
Stukkója arcát elemészti az est-homály.
Csillagok porából hintett tegnapom
Távoli emléke, hűlt ereimben csordogál. |
|
 M
Hány új jó torkú csillagot fedez fel,
Hazánk egét benépesítve ezzel.
De könyörülj rajtunk kegyes lélek,
Már annyi a csillag, hogy nappal is éj lett! |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
