|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 M
Lobogó gyertyaláng a múltam.
Sárga és lobog.
A lángja, hol nagyobb,
hol kisebb, |
|
 M
Négy betonfal volt feltámadó koporsóm oldala,
S a mély éjszaka volt a koporsófedél,
Árnyak verte koporsószög alatt remegett fala
A kripta csuszamlós talajának, mely él,
|
|
 M
meztelen vállad vállamig vonni,
paplanként téged magamra húzni,
szemedbe bújni, létezni veled,
mámorral fûtve ringani benned |
|
 M
Infúzióm lassan csepeg,
ólomlábú a rút idő!
Kanülre kötve senyvedek,
türelmetlenség egyre nő! |
|
 M
nem kértem az érzést
jött
a szívem
vert még ötöt |
|
 M
Késő éjszaka bámulok ki az ablakon,
Fáradt vagyok, de szememre nem jön álom.
Üres tekintettel nézek fel az égre,
De nem fogok fel semmit, csupán csak látom.
|
|
 N
De ott fenn, arra távol
sejtelmes csillagfény világol.
Mindenütt fekete mélység,
dermesztő gyilkos üresség. |
|
 N
Így látjuk, mi erdészek az természet estjét,
s vigyázzuk, neveljük elszendergő testét.
Néha megállunk, kalapot emelve,
szemünket e bájon szabadon terelve. |
|
 N
S megkínzott szerelmek
Gyöngyeit morzsolgatom.
Létem lényegén felfogni
Nem tudom. |
|
 N
s a szívemen is átszalad
és könnyeket fakaszt.
Siratja azt,ki messze jár,
az ifjúságot,ami tovaszállt. |
|
 N
Ott az Éjben lámpa fénye egy ablakon kicsúszik...
S világít reggelig.
Az egész ház egy képzelődés,
Dolgos kezek csipkéket horgolnak itt. |
|
 Cs
Ki fizetett, igaza mindig annak volt!
A bajok elől mindig bölcsen elhajolt.
Az élete eltelt, régen tovaszállt már,
becsület nélkül, fizetett forradalmár! |
|
 Gy
Egy árva könnycsepp szeretne szánkázni búsan arcomon,
de visszafogja a gyengéden süvöltő hűvös szél.
Egyedül csak bambán bámulok. Minek gondolkodom? |
|
 Gy
s a csendben elnézlek, ahogy alszol,
míg megalvadt árnyként
játszanak ujjaim hajadban, |
|
 Gy
Kagylóhéjad
márvány-redői
menedékében
elfeledett
korok szellemisége suttog
oltalom-zsoltárt. |
|
 Gy
Bár lehetnék az első napsugár,
Ki reggel az ébredésedre vár.
S egész nap simogatnám arcodat,
Míg este magadra húzod takaródat.
|
|
 MM
Különös ívek,
Picike pontok,
S mily lehetetlen tónusok!
|
|
 N
Rozsdás barna hangulatom
betakarja az ősz magánya.
Lehulló emlékeimben
szívem álma:
TE vagy!
|
|
 N
Borulnék föld édes zamattal telt álma fölé
vággyal telt álommal, a kék magasába, elé...
Minden álmodott kép magasodik már fölém -
te maradsz nekem akkor is a vágyó remény!
|
|
 N
Csendben behunyom a szemem
Hallom kopognak a cseppek,
Orrom hegyén csücsülnek
És dermedten a földre esnek.
|
|
 M
Vén ez a vén Föld, kérge,de kérges,
tengelye rémes dalt csikorog. |
|
 Cs
Csobog a kis patak,
jégpáncélja felolvad.
|
|
 N
...és azóta eltelt újabb tíz év!
|
|
 N
"cseng a harminc ezüst
és égő sebet csókolsz,
hegytetőn égre szálló füst"/
|
|
 Gy
Képzeletem szárnyalt
Itthon és a nagyvilágban.
Visszamentem a múltba,
Elidőztem a jelenben
Kutattam a jövőben. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
