|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 N
Este. A hó kékesen fénylik,
a távolból egy árnyék sötétlik,
mint egy óriás a régi mesékben.
|
|
 N
Nem örökzöld az élet fája,
ősszel leperegnek a levelek,
fagy kopogtat, dér fehérlik,
ködöt borít a tél a tájra,
|
|
 N
Ah! Mi szép, mi jó vagyok!
A nap se szebb, ha felragyog!
Kikentem orcám vastagon,
és filmszerepről álmodom!
|
|
 N
Rőt leveleid mandalái
Fonják be dalod, fényedet,
Fodros felhők szél hárfái,
Süvítenek napok felett.
|
|
 M
Barátaim!
Ti csapongó,
néha szorongó,
szárnyaló lelkek,
|
|
 M
Andalítóan pokoli dallam ringat,
Lágyan fülsértő fűrészhangú kínfűszer;
Az Ördög lehunyt szemmel muzsikát hallgat,
Mit zúgva búg szobájában a wurlitzer. |
|
 M
Adtál szépet...Álmot...Varázsokat...
Adtál felhő magasába repítő vágyakat...
Adtál igaz s örökké égő könnycseppeket...
Adtál bennem soha el nem múló emlékeket!
|
|
 M
Csak Rólad, Hozzád, Neked és Veled;
Csak szemem, Szemed, kezem és Kezed;
Nálunk a világ kéz a kézbe jut,
Amíg a létünk kis patakja fut. |
|
 N
sámánvér halálközelben
a révület tölcsére elragad
őserdők tűlevelei fölé
a táncolót tűzből |
|
 V
Bársonyos hangoddal suttogod az éjben,
Te vagy akit szeretek, csak miattad élek!
Érted ragyog szemeimben az a különös fény,
Benne van minden mit érezhetek irántad én! |
|
 Gy.
Bennem él régi csillogó szemed.
Idővel szemünk színe változik,
De szívünk mindig róla álmodik.
A hajunk színe az is változik,
Ifjúság vele együtt távozik. |
|
 M
Kint a pusztán, hol a tehenek legelnek,
S a szarvaikból sok színes virágot hullattak
Egy lágy porfelhő emelkedett,
S az édes sárguló gabona lábon érett, |
|
 Gy
vörösen izzó ráncokat festve
a messzi horizont homlokára,
és szemeibe csillanva a fényt
újra a hold csókjába haljon. |
|
 Gy
Jöttem éjek sűrűjéből
hallgatag sírok felől,
élve eltemetett percek
felserkennek, marnak
|
|
 M
Most okkerbe ágyazott az őszöm,
s lassan lombjaim összese a földre száll,
lásd államon kezdődik a tél,
hol fehérre dermed a rőt szakáll.
|
|
 MM
A napon nehéz esőcseppek száradnak,
múltunk könnyeivel majd légbe szállnak.
Többé már semmi sem lesz ugyan olyan,
a változás vágtat, most feléd rohan.
|
|
 MM
Ráébredek, hogy ki voltam. Unom a kötőféket.
Felidézem volt erőmet, s az erdei emléket.
Ember meg nem kapja hátam, cukornádat ígérhet; –
Visszamegyek a fajtámhoz, az őserdőben élek!
|
|
 M
Jujuj
kaninak
dagad
|
|
 M
iszogassuk,
kortyolgassuk
a jó bort |
|
 N
Hozzám tartozol
mint fényhez az árnyak,
mint élet a léthez,
mint csókhoz a vágyak,
mint szó a beszédhez.
|
|
 H
A kandallóban táncoló lángok,
szikrát sziporkázó fahasábok,
kalandra csábít
a lobogásuk.
|
|
 H
Olyan szépet álmodtam,
Karjaidban aludtam,
Öleltél és csókoltál,
Olyan mint ha itt volnál,
|
|
 H
Napfény porzik a boglya-dombokon,
az égett fűre szomjas kék zuhog, |
|
 H
Most én a széllel táncolok.
Máglyám tüzén szellem lebeg.
A köntösöm megoldozott,
testem kínálom fel neked.
|
|
 Cs
Érezd benn magad, minden
kis virágban.
Az égen úszó felhő is te vagy. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
