|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Királydinnye szúrta meg a talpamat,
Barna kislány csókolta a szájamat.
Érzem még a királydinnye szúrását,
De még jobban a kisleánynak csókját. |
|
 Gy.
a paradicsomkertben őszi szünet
szotyósodnak a körték még néhány
a levelek ritka szitáján |
|
 Gy
Kriptában csörögnek a halottak.
Lábszórón szakszizik a csontváz
A koporsó tetején járják táncukat. |
|
 Cs
nászunk szebb volt
minden násznál...
Kivágták az eperfát
|
|
 Cs
A férfi rögtön válaszol,
Te sem vagy nagyon öreg,
Szépnek látlak én még most is,
Ha nincs rajtam szemüveg.
|
|
 Cs
hallgatag éj
csak a patak riadozik
csak a partok reszketnek
zúzmarás félelem
|
|
 MM
Add Uram, hogy e két ember,
ki azt hitte, hogy a sors mindig ver,
végre azt is megérezze egyszer:
az élet lehet csupa szeretet! |
|
 MM
A Bölcs meg a Cserfes
az Állatkertbe mentek.
Miután nagy volt a hőség,
hogy magukat lehűtsék, |
|
 MM
Bőröd puha párna, rajtad elveszem
Álmos illatod magamba takar
Selyemszalagot vonsz érintésemen. |
|
 MM
Lovakat láttam álmomban,
sőt lovagolni is tudtam,
versenyló hátán repültem,
az első díjat elnyertem.
|
|
 MM
Mint öregember egy kispadon ülve,
perceket, napokat sóhajt az idõ,
görbebotját olykor a porba fúrva
nézeget egy szívnek álcázott hídfõt:
|
|
 Cs
Pedig elvágyódom innen,egy új világba,
ahol szebb a domb,zöldebb a mező...
Magasabb a fák koronája,
az ég színe mesésen kéklő.
|
|
 Gy
Kerti lomb az őszi fényben
kavargó színnel felragyog.
Fürdik a langyos fényözönben?
de már a télről álmodok!
|
|
 Cs
Forrong gégéjében, hajlítván a levegő testét,
És súlyos mancsával döngöli a földet,
S tüzet okád újra, felizzítván a sötét estét,
Felperzselvén felhőhegyet, felhővölgyet
|
|
 H
Három folyó zihál fülemebe,
rejtett szentély a meder.
Kiürült a régi fészek,
nem kívánt vendég vagyok, |
|
 H
Emlékek közé költözött a nyár,
Elvitt magával minden illatot,
És üres fecskefészkeket hagyott,
Tévelygő széllel gyászol a határ. |
|
 V
Szívem dalát küldöm hozzád, csillagfényben úszva,
Rám találtál, sorsunk könyvében így volt megírva,
Hallgass a szívedre suttogod, ne félj fogom kezed,
Vezetlek, nem kell már egyedül tovább menned. |
|
 Gy
A történetnek itt nincs még vége
Az új várkapitányt ünnepelték.
Vitézi tetteiről regéltek
ahogy a törököt kiűzte. |
|
 Gy
Kiléptem a homályos ajtón
miért,nem tudom.
Sok illatos rózsa vélem indult az éjbe,
köd szitál az utcán,a sok levelet
a szél arcomba fújta.
|
|
 Gy
- S míg szívem angyalért mond imát,
(Szerelmi perben esdve, jó, jót perel), -
Már nem lát csak egyetlen gráciát!
|
|
 N
s, hogy magányom oldja,
rosszabbik énem
mohó-kapzsin hozzám bújik. |
|
 N
de megáll valami megközelíthetetlen
torzzá reccsenő csendben rendben
valaki leszáll kerekek mentén
egyre messzebbről szól a kongatás
|
|
 N
Mikor már nem akarlak, folyton látlak téged.
Nem hévvel nézlek, forrongó szenvedéllyel
Nem álmodozva, ahogy nyugtalan kislányok
Itt már nincs rózsaszín köd, illatos virágok.
|
|
 N
Álomban ringatózva bízol:
Még ébred szemedre fény,
S az utca, kopogós huzatába
Szélszerelmed melegen visszatér. |
|
 N
Elő nem fordult a pályámon ily szégyen,
hiba nélkül vittem minden rendelésem,
nem szolgáltattam még soha ilyen példát,
elvesztettem hölgyem pólyás ivadékát!
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
