|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Illatozna a rózsa,ha már nyár lenne
Boldog lenne az én szívem, ha valaki szeretne
De nincsen nyár, a rózsa sem virít még
Majdcsak elmúlik egyszer az a hideg tél
|
|
 H
A homokórán szenvtelenül
pereg az idő,
egy perc vagy egy egész esztendő…
|
|
 H
Ó kedv, héroszi, benned lantok fakadnak
gyötrő érzések távoli lankáin:
|
|
 H
hajnalok – vérszínű dalok
ég rajzolta változatok
egykor
reményeim voltatok
|
|
 H
Ősi jussunkat álmodjuk,
és a honvágy is kísért!
Vágyódván az emlékekhez,
felriaszt egy szörnyűség! -
|
|
 H
Orgona nyílik, az illata árad
Szép mesét hord most szerte a szél
Ülj ide hozzám, döntsd ide vállad
Nem kell a szó most, csöndbe legyél
|
|
-1.jpg) H
Január,
mily szelekkel zörgetsz
ablakán
a megrogyott falaknak?
|
|
 M
Varázslatos minden nap,pillanat
Mit átéltünk az elmúlt napok alatt. |
|
 H
Csillagos éjszakán,
mikor a Hold tekint reánk
a parkban egy fiú ül.
|
|
 H
Megállok saját lábamon
– ez másnak tán olykor fájhat –
meghajlok, ha a sors ítél,
s nem vesztem el koronámat.
|
|
 H
Mikor megcsúszik az út napjaid alatt
Mikor erkölcs tükréből szilánk sem maradt
Mikor az akarat kifut,
hatalmat adva a vágynak
|
|
 H
Feleségemnek, mély meghajlás jeléül,
- Mindaz mit mondani szeretnék -
De elmondani nem tudom.
|
|
 M
Az Istennek egy dolga még hátra van
Ki tetszik olyat, adjon száz alakban.
Szeresse a szívem, lelkem örökre
Úgy teremtse, legyen mindig kedvemre.
|
|
 M
Bölcső-karodban elringattál hallgatag
Türelem rózsáját bontottad magadban
Meleg mosoly-meződ csitította félszem
Féltettél, becéztél, miért most már értem. |
|
 M
a vak palackok penészes üzenetével
a föld alól ahová rejtezett a nap hevével
a tél elől amely beborít jéggel és havakkal
arannyal üzen tűzzel hévvel nem szavakkal
|
|
 H
kis falu,hol gyerekkorom telt
-hova visszatértem
mögöttem hagyott évtizedekkel-
régi elődök emlékeit tárja elöttem fel.
|
|
 H
Már nem is tudom, érte?
érte küzdöttem........ |
|
 Sz
Látni a friss havon,ahogy
jöttem a lábaim nyomát.
Eltűnődöm téli estén mit ért az életem,
mely vad volt és kegyetlen. |
|
 Sz
Hazudom hát, hogy nem szeretlek!
Hazudom magamnak és hazudom Neked,
hiába remegek ha mosolyog rám szemed. |
|
 Sz
Ó, varázs, ha kortyolunk,
e gyertyafénybe lobbant szent napon:
mámorod pár nap, és úgy illan,
mint Vénusz, a lenge, az éjbolton..
|
|
 H
Átjárt a nyugalmat árasztó
koraeste.
Kedveskedett, cirógatott.
|
|
 H
Egyszer az élet véget ér,
és nem is baj talán.
Halott hegedű nem zenél,
úgy, mint hajdanán.
|
|
 H
Anyám, nagyra nyisd az ernyőd
dézsákkal öntik kisarjadt magod.
Ha körüljárnád értem a rámsötétlő erdőt
a rengetegbe törj be: ott vagyok.
|
|
 H
Elmúlott hát az ifjúság.
Sosem volt könnyű életünk.
Öreg szememmel nézve rád
még látom azt, mi messze tűnt. |
|
 H
Öreg tönk áll,
egymagában!
Néma nemes,
méltóságban.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
