|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Menny és Pokol
Hol a határ e két világ között?
Létezik egyáltalán.
|
|
 H
Küldj örömtüzet a pislákoló szívére,
örömkönnyet a bánatos szemére,
finom ételért ne könyörögjön a szája,
nyíljon neki is fénybe élte virága.
|
|
 H
Mesélj tollam a világról!
az elveszett igazságról,
gúzsba kötött szabadságról,
vértől bűzlő pénz szagáról,
|
|
 H
Belenyugodni a megváltoztathatatlanba? Elfogadni, lázadozni vagy segíteni? Ahhoz, hogy belépj ebbe a világba, valami óvilági értékkel kell, hogy rendelkezzél! |
|
 M
Lépdel az ősz
rozsdás avaron,
harmatkönnye hull talán, |
|
 M
Ősszel lehet a legjobban,
Vadkacsára vadászni,
Ami sokkal kellemesebb,
Mint egy tóban horgászni. |
|
 M
A szerelem tengerében fürödtem,
lágyan ringatózva a napfényben.
Ajkamat boldog szavak itatták,
és temérdek csók, amit te adtál. |
|
 M
Mikor ráeszméltem, hogy mit érzek irántad,
Rájöttem képes lennék feladni mindent miattad.
Mikor veled voltam, hozzmértél, elvesztettem eszem,
S nem tudtam zavaromban, hogy vajon mit is teszem.
|
|
 H
HA MOST KINÉZEL AZ ABLAKODON
ÉS OTT A NAPSÜTÉST LÁTOD
AKKOR, AZ A TE VALÓSÁGOD |
|
 H
És végül úgy sem marad más,
Csak a papír és a toll –
Csak a sosem múló kényszer,
Hogy nem írhatom le elégszer:
|
|
 H
Mint elfelejtett csomag a peronon,
úgy álltam este ablakod alatt,
Ezüsthold íze csorgott kabátomon,
valami csendben,végleg ott maradt. |
|
 H
Anyád nem várt, nem szeretett
nem ünnepelte jöttödet
téged is fiúnak vártak
nem nyafogó, sírós lánynak.
|
|
 H
Múlt és jövő, folyton keressük.
Honnan s merre tart utunk.
De a múltat fürkészve,
S a jövő bizonytalansága felé. |
|
 H
Halkuljon el a világ,
szűnjön meg egy percre minden
mi eddig a mindenséget,
az univerzumot jelentette.
|
|
 Sz
Vigyázz Magyarország!
Múltad sokszáz éves.
Szenvedted a régit
S nem tanultál semmit. |
|
 Sz
ha olykor a párbeszéd kibogozhatatlan
ha ébred a düh és éber a harapás
a kisiklott ölelés mint kihűlt villamos
nyitott peronokkal cikázik holdtalan éjben |
|
 Sz
Lámpák fénysátrában köd-maszat tévelyeg -
ettől ablakod angyalai védenek,
de szobádban ónos fájdalom ténfereg,
ennek sebétől angyalod sem védhet meg. |
|
 M
karjában zárul az ötkarú mámor
bolond bibéje nem szabadul
|
|
 Sz
Mióta nem vagy tekintetem üres ... meztelen,
S a padon hol most ülök én,
Kék szemed látom előtte,
Tudom a November megköveteli az övét. |
|
 Sz
Sóhaj jött a mélyből,
Talán sötét éjből.
Kívántalak téged,
Mint napfényt az élet. |
|
 Sz
Ha itt volna, - megszánna -
átölelné - remegő -
alélt testemet: - |
|
 Sz
De – őriz a szív,
Még ha tengernyi csatát is vív,
Érez a szívünk,
S vágyik, vágyik emberi lelkünk. |
|
 H
Ez vagy te. Csúf torzója a létnek,
zsíros testbe, rabul ejtett lélek.
Gnóm vonásod undorral gúnyolják
az emberek. Valód nem látják.
|
|
 Z
Hogy is mondhatnám, csak az enyém vagy?
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
|
|
 Z
Laktanyában egy katona,
A telefon mellett ül,
Amikor az váratlanul,
Éles hangon megcsendül.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
