|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 A
Elűzte az ősz a nyarat,
Szerelmet, reményt,álmokat.
Elhervadt a remény piciny virága,
Elillant aszellő lágy simogatása. |
|
 M
Ha szemére vetik a Napnak
mint eretnek papnak;
Éget mint a forró kazán,
Hold: Végtelen sötétség a hazám! |
|
 M
Tüzes szeretők, éretten és bölcsen,
izzó ágyékukkal oly megbűvölten.
Szemükből áradó pattogó szikrák,
íriszüket lám, újra csillagozzák.
|
|
 M
kicsit letisztultam
megfürdetett a reggel
felhők szűrte fénypalástban
sodródtam a tömeggel |
|
 M
A szenvedésből, hol van elég,
tán jobban értékelik, mi szép.
S nem gonoszkodnak egymással,
főleg nem dobálóznak sárral.
|
|
 A
mert az apjuk olcsó kurvákat dug és vedel
; - bébi, ezen mit lehet tisztelni?
Inkább zarándokolj el
Mekkába, |
|
 A
Megígérem neked,
Hogy mindig úgy emlékezem majd rád.
Mint ahogyan egy szerető Édesanya öleli át,
Gyermeke minden porcikáját. |
|
 A
Hullanak már a fáról
a gesztenyék,
költöző madár mind-mind
útra kél.
|
|
 H
Hajnali látkép,
Vidám kis kék tűz,
Felkel a nap,
Minden csendet elűz.
|
|
 A
Már régen nevetett, könnyet sosem ejtett,
minden bánatát mélyen szívébe rejtett.
Szeme úszó ködén nem látni semmi mást,
mint, lelkéből feltörő néma zokogást.
|
|
 M
Egy régebbi versem videón.
|
|
 M
Korábban jön
az est homály.
Elbúcsúzik
a napsugár.
|
|
 M
Szemed tele könnyel
Szívem tele gyötrelemmel
Szívem tele sebekkel
El nem múló szerelemmel. |
|
 M
Éjfél után néhány perccel,
A férj felkölti nejét,
Aki este, lefekvéskor,
Mindig fájlalja fejét. |
|
 M
Ősz kószál a dombokon,
rozsdabarna lombokon
szellő lebben, ringató.
Búcsúzik a nyárutó. |
|
 A
Ő lesz az, ki forrón átölel,
Mosolya egy világgal ér fel,
Ő lesz az, ki kedves szavakkal kényeztet,
Ki vár rám, mikor hazaérek. |
|
 A
pókok halál – mérge
les a sarokba
rejtett zugokban hangok
surrognak |
|
Az élet nem ad semmit sem könnyen
Sokszor érezzük,tőrt döf a szívünkbe
Fájdalmak,kínok közt vergődve
Ne visszafelé tekints,csakis előre. |
|
 Gy
Szemem bús sugarának szikráival,
Parázslik körülöttem a világ összetört szilánkjaival,
|
|
 M
Megragad a báj,
A szín, a sok kép,
Mely előtűnik mindig,
Mint zápor, vagy kék ég. |
|
 M
Talán még mindig az álmokat kergetem, mikben vakon hittem.
Pedig már a folyó sem mesél, az ég sem égszínkék,
a madarak éneke is elmaradni kél. |
|
 A
Esett,esett, végre esett,
Ez hiányzott már nekünk,
Elmúlt a nagy kánikula,
Ősszel jobban elleszünk. |
|
 A
Oda fent a tetőn
templom magasodik,
mellette kápolna,mely temetésről gondoskodik.
|
|
 A
Az időben sem tudok visszamenni
Nem tudok újra fiatal lenni
S ha tudnék, akkor sem lennék más
Csak egy szerelmes szerencsétlen flótás |
|
 A
Majd távozott a két hitszegő,
Baráttalan, magányos szószegő.
S még meg sem jegezte új ismerős nevét
Máris ellene szegi áruló tervét. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
