|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 A
Mint esőpermet kúszik a fák derekán,
Úgy csordul könnyem szűk hártyáimon át.
Ott fohászkodom kiszáradt életek partján,
Zúzmara szívem rugdaló űri-magány. |
|
 A
Mi is lehet ma?
Kitört rajtam a kórság
ez a miazma.
|
|
 M
Néhány fénykép hever a lány kezében,
Egy szerelmespárt ábrázoltak példaképpen.
Egy ártatlan kislányt büszke mosollyal,
S egy ezüstszemű fiút szemtelen vigyorral. |
|
 M
Elmentünk egyszer hárman,szerencsét próbálni.
Már nem is tudom: Orosz,Francia...nem mi földünk volt.
Megunva a nyomort mely nagyobb mint itthol... |
|
 H
Ha e szerelem, mi bennem életre kelt,
Tűz, elevenen marja testem,
A láng égig ér, s azon túl is;
|
|
 A
A Csillag fényénél
Kereslek, kutatlak
Északon, Keleten,
Délen s Nyugaton. |
|
 A
Ereimben Tisza vize folyik
Szívem mégis a Dunába torkollik
Alfölddel van tele lelkem
Dombokat, hegyeket most merre lelem? |
|
 M
Kaszinóba szeret járni,
A rulettet kedveli.
Néha azért pókerezik,
Azt is nagyon szereti. |
|
 A
Kik őszintén rád mosolyognak,
barátidnak elfogadjad! |
|
 A
Szívünk, mint ujjongó tömegnek, mámoros.
Gyertek nézni e gyönyörűséges csodát,
rózsák, gyöngyvirágok, jázminok illatos
véget nem érő részegítő mámorát.
|
|
 A
Mit ér az ér
Az óceán mellett?
Ő rangot kér
Dicsőségre termett
|
|
 A
Megtanítom mindenre ezt az alvó tündért
Kit te fentről nézel, a lányom is olyan, mint én.
Naiv és gyermeteg, egy igazi élő csoda,
Köszönöm… Emlékezz rá anya! |
|
 M
Szegény vagyok én a legszegényebb.
Hanyag ölelésed kérem.
Szerény vagyok én a legszerényebb.
Pillantásoddal beérem.
|
|
 M
Leveled olvasván…
Rám tör a talány,
Vajon nem e álom miben élek,
Vajon minden igaz mi e majd másfél év alatt történhetett? |
|
 M
Arcomat keresve, tökéletes
magányomban ültem mellém,
suttogva leheletem a csöndbe;
nem láttalak tőlem sehol. |
|
 M
Szívemben csobog a vér,
Mit kerget belül az ér.
A vágyak tüze éget
Benned látom a véget. |
|
 M
hívott egy kép, elé ültem - körülöttem csend
nézelődtem, majd elámultam
a míves kereten,
|
|
 H
A parton üldögéltem,
Hosszasan merengtem.
A tó vizét néztem,
Benne tükör képem.
|
|
 H
Gyöngyház diadém sorsok tükrén,
Kánaánt hozó, éledő remény.
Ékes platina holnapok nyakán,
Zengő dal nyugodalmunk hajnalán. |
|
 H
Van egy fakulacsom, nagyapám faragta,
Míves munka bizony, keze nyoma rajta,
Elmúlt már százéves, hírdeti az írás,
Cizellált betűkkel " borban az igazság ". |
|
 M
Édes meghalt,
A cintermen vitték keresztül.
Elvitték őt messzi útra
Vitték,még maradt egyedül.
|
|
 H
Tele van a tököm,
tökmaggal,
ma szedtem a kertben,
hajnalban.
|
|
 H
Sátánt láttam álmomban.
Röhögött egy folytában.
Rám nézett és köpködött.
Hülyült és ökörködött.
|
|
 M
Ahogy elment, a pipacs-szirmokat elfújta a szél,
anyavérrel táplált pelikán-fiókák éneke elalélt.
Tanítványai megsíratták és csend lett utána. |
|
 M
Nincsen puha,meleg ágyam.
A régiben maradt vágyam... |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
